Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Fried István (Budapest): A magyar színházi mozgalom kezdetei (kelet-közép-európai kontextusban)

ról, a szerbről vagy a szlovénről). Az orosz és a lengyel felvilágosodott abszolutizmus tá­mogatta a klasszicizmus jegyében szerveződő nemzeti színjátszási mozgalmat; s a szoros (művészi) kapcsolat a francia irodalommal lehetővé tette olyan műfajok és ezzel párhuza­mosan olyan színjátéki stílus kialakítását, amely egyfelől reprezentálta az anyanyelvű — klasszicista — színműirodalmat, másfelől megtestesülése lehetett egy hagyománnyá fejlő­dő nemzeti színházi előadásmódnak. S bár a lengyel irodalom virágzásának egy időre vége szakadt, s a kedvezőtlenné vált történelmi körülmények miatt a kulturális törekvéseknek előbb meg kellett keresniök az új helyzetben is létrehozható szervezeti kereteket, a mind­máig európai színvonalú lengyel színműírás és színjátszás az elnyomatás, az emigráció évtizedeiben is támaszkodhatott a felvilágosult klasszicizmus stüusjegyeivel jellemezhető örökségre. Viszont még a szláv irodalmakban (tehát a csehben, a szlovénban, a szerbben) sem érezhető, hogy a szerzők a játékszíni mozgalom korai fázisában a lengyel vagy az orosz példa felé indulnának, sokkal lényegesebb a városok német nyelvű társulatainak sze­repe az anyanyelvű színjátszás formáinak, olykor műsorpolitikájának megszervezésében. A 18. század végére a Habsburg Birodalomnak szinte minden jelentősebb városában működött német nyelvű társulat, amely nemcsak a helybéli polgárok igényeit elégítette ki, hanem nézői közé tudta csábítani a környékbeli arisztokráciát is. Minthogy a német nyel­vűség lehetővé tette, hogy akár Bécs vagy más német nyelvterület legkiválóbb színészei néhány estére vendégként gazdagítsák az előadásokat, így a közönség az átlagos bemuta­tók mellett valóban élményszerű kulturális rendezvényeket is láthatott. A német nyelvű színház hatása kettősnek minősíthető. Részben eleinte leküzdhetetlen, később leküzdött konkurenciát jelentett az anyanyelvű társulatoknak, akik a kezdet gyermekbetegségeivel küszködtek. Inkább az utókor egyneműsítő nemzeti művelődéstörténet-írása konstruált ellenséges viszonyt a német ajkú és az anyanyelvű társulatok között, az azonban tény, hogy az anyanyelvű társulatoknak minden szempontból kihívást jelentett a helybéli német színház, műfaji példákat, előadási típusokat és részben a színházszervezés hétköznapjai­ban is eligazítót. Részben azonban — egy bizonyos mértékig — előzményként fogható föl a német ajkú színtársulatok tevékenysége. Eddig ugyanis inkább konfrontációkban gon­dolkodtak színháztörténészeink, és kevéssé egy adott nemzeti kulturális jelenséghez ké­pest komplementáris jellegűnek minősíthető, más nyelvű kulturális tényként értékelték egy több nyelvű közösségben a különböző nyelvű művelődési törekvéseket. Sem a cseh, sem a szlovén művelődésben nem szűnik meg a kétnyelvűség abban a korban, amelyet nemzeti ébredésként emleget a kutatás, s ez részben a magyar művelődésre is vonatkoztat­ható. Éppen ellenkezőleg: a kétnyelvűség új formákat kap. Itt csak célozhatunk arra, hogy a színészek kétnyelvűségével is jobban kell számolnunk, az anyanyelvű (és kezdetlegesebb) színjátszásba átránduló vagy nyelvet váltó színészek magukkal hoz(hat)ták egy fejlettebb színjátszás-színházvezetés tapasztalatát, dramaturgiai gyakorlatát, és ösztönzőivé válhat­tak kevésbé gyakorlott társaiknak. A jövőben ugyancsak szervesebben kell(ene) beleillesz­tenünk az anyanyelvi játékszíni mozgalmak histórikumába azt az eddig is — bár talán csekély súllyal — emlegetett tényt, hogy a városi német színházak tudomásul vették: mi­lyen környezetben élnek, s a lakosság érdeklődésének fenntartása érdekében — ahol erre mód nyílt — egyes színdarabokban az ország nyelvén elhangzó dalokat, betétáriákat éne­keltek, hazai tárgyú műveket adtak elő (esetleg a hazai történelemből véve a tárgyat), helyi eseményekről szóló bohózatokat tűztek műsorra (Localposse). Olykor még nagynevű ven­dégművészek is azzal kedveskedtek a publikumnak, hogy az ország nyelvén mondtak né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom