Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Fried István (Budapest): A magyar színházi mozgalom kezdetei (kelet-közép-európai kontextusban)

másodvonalbeli színműveket). A 18. század végétől kezdve gyors ütemben megszülető Shakespeare-, Goethe-, Lessing-, Molière- vagy Beaumarchais-fordítások nemcsak a szerzők miatt képviselik a viszonylag kevesektől értékelt elitirodalmat, hanem a fordítások nyelvi megoldásai miatt is, — és nem utolsósorban azért, mert nem vagy csak nagyon kevéssé üleszkednek a sikerdarabok műtípusaiba, tehát inkább különböznek a lovagdrámáktól és érzékenyjátékoktól, mint hasonlítanak hozzájuk. Más kérdés, hogy még a legjelesebb fordítók, költők is, bár a sekélyesebb korízléshez nem idomultak, fordításaikkal a kor politikai-nemzeti kérdésfeltevéseire reagáltak; a Hamlet vagy a Macbeth sikere a Habsburg Monarchia országaiban Kapcsolatba hozható (és hozandó) a Habsburg Birodalom kormányzási válságával, az örökösödés megszakadt fonalának (filum successionis interruptum) problémájával, a trónbítorlás, a jogos öröklés sokat vitatott kérdéskörének igencsak időszerű voltával. Az azonban kétséget kizáró tény, hogy a szintén az írók által népszerűsített polgári színjáték (érzékeny vonatkozásai ellenére) alul maradt Kotzebue vizenyős érzékenyjátékaival szemben. Két adat: Kazinczy Ferenc 1790-ben megjelenteti Schröder átdolgozása nyomán készült Jíűm/eí-tolmácsolását, s bejelenti, hogy fordítássorozatra készül: Lessing és Goethe azok a szerzők (Shakespeare mellett), akiknek tolmácsolására vállalkozik. Sorozata a közönség érdektelensége miatt nem jön létre, fordításainak nagyobb része még sokáig kéziratban marad. A szlovén Anton Linhart igen sikerülten ülteti át szlovén paraszti (!) környezetbe Beaumarchais Figaro házasságai, de polgári színjátékát eleve német nyelven írja meg (Miss Jenny Love), mivel úgy érzi, hogy az általánosan elfogadott irodalmi nyelvi norma hiánya miatt a szlovén nyelv mtg alkalmatlan egy lessingi típusú színmű (a Kazinczy által is nagyra értékelt és a sorozatba tervezett Miss Sara Sampsonrâ gondolok) megszólaltatására; másrészt, mert az a társadalmi réteg, amelyhez a polgári színjáték szólhatna, Krajnában és Karinthiában német nyelvű. Másfelől az írók egy részének maximalista igényével szemben ott feszül a színjátszásból élők és a közönség valóságos igénye. Ami azt jelenti, hogy a színészek pontosan tudják, hogy jól-rosszul mit képesek eljátszani (inkább így is túlértékelik tehetségüket és felkészültségüket), s a közönség azzal szavaz, hogy mit visz sikerre. Nyilvánvaló, hogy a nézőközönség általában felkészületlenebb a színészeknél, s így a színész saját szakmai hiányosságait is palástolva a típusmegoldásokat választja, a látványos gesztusokat, a triviális utalásokat (beszédhibák, idegenes beszéd, élénk gesztusok, harsány előadás stb.). Olyan színművekre volt tehát szükség, amelyek a kezdetleges színészi eszközökkel is eljátszhatok, ületve olyanokra, amelyekben nemigen volt szükség differenciáltabb jellemábrázolásra. A színházi üzem még csak alakulóban volt, tudatos rendezői koncepciókról aligha számolhatunk be. S még valami: a műsoranyag többsége azokból a fordításokból, adaptálásokból tevődött össze, amelyeket az előadás résztvevői, a színészek készítettek. Közülük viszonylag kevesen rendelkeztek írói tehetséggel, a kevés, nyomtatásban is megjelent színmű általában a nyelvi igénytelenséget, a megfogalmazásbeli fantáziátlanságot tanúsítja. Az anyanyelvi törekvések szempontjából számos esztétikai kifogás merülhetett föl ellenük. Míg az írók végső célja az egységes irodalmi nyelv, a mindenféle árnyalatot kifejezni képes fordítás, addig a sietős munkával, gondatlan korrigálással kiadott színmüvek inkább egy nyelvi anarchia dokumentumai, kevéssé feleltek meg az írók nyelvfejlesztő, nyelvi standardizálási törekvéseinek. Kitérőképpen negatívumokról számolunk be. Az orosz és a lengyel színház már a 18. század közepén messze előbbre tartott, mint a cseh vagy a magyar (nem is szólva a szlovák-