Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Szabó Krisztina Anna: A magyar színjátszás kezdetei az Egyesült Államokban (egy város, Youngstown modellje)
a szobában jól sikerült, biz itt nem a legjobban érvényesült (...) a zenészek nem tudták kísérni." 44 A hivatásos társulatoktól a maguk szakmai szintjének megfelelő előadást vártak el, de ennek az igénynek a sokat utazó, turnékon estéről-estére fellépő színészek nem mindig tudtak eleget tenni. A fáradtság, a társulaton belüli viták, súrlódások, az emiatti kényszerű szereplőcsere vagy hirtelen darabváltoztatás, a teremgondok, szállítási problémák nem használtak az előadások színvonalának. A Heltai-féle társulat 1914 tavaszi, Youngstown és környéki turnéja kiemelkedő példája az ilyen pechszériának. 45 De igazságtalanság lenne azt állítani, hogy ez jellemzi általában a hivatásosok előadásait. A Heltai-társulat is vendégszerepelt sikerrel Youngstownban, a Palásthy-féle Nemzeti Színház pedig jobbára csak dicséretet aratott. Egyik előadásuk után örömmel írja a kritikus: az előadásra „betévedt valahogy néhány amerikai is (...), s ott is maradt elbűvölten a darab végéig, a magyar nyelv zenéjének bűvös igézete alatt, anélkül, hogy egy szót is értett volna az egészből. Igaz ugyan, hogy ahhoz nem is kellett okvetlenül magyarul érteni, hogy valaki megértse és méltányolja ezt a művészetet. (...) APalásthy arcjátéka, mozdulatai, hanghordozása egymaga elszórakoztathatta azt is, aki olyan süket, mint az ágyú." Sok olyan információt tartalmaz még az AMH, amellyel érdemes lenne foglalkozni — pl. a „konkurenciával": a korszak amerikai színházi életével, a mozi megjelenésével, vagy más bevándorló csoportok kulturális tevékenységével kapcsolatban —, mindez azonban már nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. Mivel tanulmányomban az amerikai magyarság kulturális életének egy eddig feltáratlan oldalát vizsgáltam, legfontosabbnak az alapkutatások elvégzését, az alapvető vonalak felvázolását tartottam. A későbbi kutatás feladata lesz, hogy — esetleg újabb forrástípusok feltárásával és bevonásával — ezt a képet tovább árnyalja, finomítsa, újabb szempontokkal gazdagítsa, és hasonló módszerekkel modelleket állítson fel a későbbi korszakokra vonatkozóan is. Jegyzetek 1. Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről. Bp., 1961. Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése. Bp., 1963. 2. A módszer gyakorlati alkalmazásának egy kiemelkedően érdekes példája Gerold Lászlóé: Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX században. Bölcsészdoktori értekezés. Újvidék, 1982. 3. A bevándorlás statisztikai adatainál alapvető forrásaim voltak: dr. Thirring Gusztáv: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság. Bp., 1904. és Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880-1940. Bp., 1982. 4. Puskás Julianna: A tengerentúlra vándorlás. (Az áttelepült közösségek néhány jellemzője egy mikroanalízis tükrében.) Magyarságkutatás, 1987. 244. 5. Az 1912-1916 közötti időszakból az AMH következő számai álltak rendelkezésemre: 1912. (III. évfolyam) 2., 3. és 10-52. szám; 1913. (IV. évfolyam) 1-52. szám; 1914. (V. évfolyam) 1-30. szám; 1915. (VI. évfolyam) 1-52. szám; 1916. (VII. évfolyam) 1-4. és 6-9. szám. 6. Puskás J.: i. m. 192. 7. AM771914. ápr. 2. - V/14. 8. AMH 1915. dec. 16. - VI/50. 9. AMH 1914. júl. 23. - V/30. 10. Az egyletekről részletesen írt Puskás Julianna idézett monográfiájában (1982) és Szántó Miklós: Magyarok Amerikában. Bp., 1984.
