Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Örkény István levelei Sulyok Máriához (közli: Radnóti Zsuzsa)

Édes Mária! 1975. III. 2. Kétszázszor a Macskajáték, majdnem ötvenszer a Vérrokonok. Ez már egy darab élet. És ezalatt Maga sose kérdezett tőlem semmit, én se kértem soha semmi re magát. Talán már úgy írtam, hogy a Maga hangján hallottam közben, s maga úgy játszott, mintha kihallgatta volna a gondolataimat. Úgy látszik, szerencsésen összerímelünk mi ketten, hiszen soha egy szótagnyi vitás kérdés se volt köztünk, ami az író és megszólaltatója közt nem mindennapos. És minthogy (éveinket számolom) nem vagyunk már egészen fiatalok, én, a hátra-" lévő időmben magamnak se szebbet, se jobbat nem kívánhatok, mint hogy Magának írhassak még egy szerepet. Köszönöm azt a megértést, köszönöm a két halhatatlan alakítást, és köszönöm last, but not least - a sikert. Szeretettel és tisztelettel köszönti Örkény István 4. Édes Máriám! 1976. május 27-én Ennek a gyönyörű plakátnak az eredetijét a New York-i színháztörténeti múzeumban láttam: 1906-ban, Duse

4 amerikai búcsúfellépésekor készült. A pontos reprodukciót hazahoztam, magára gondolva. Ki van ebben az országban, aki ezt a szobája - vagy nyaralója - falára kitehetné? Csak maga. Kézcsókkal és a régi szeretettel Örkény István 5. Kedves Mária! 1978. IV. 7. Szívrohammal fekszem a kórházban, öt percre engedtek felülni, amíg ezt a levelet megírom. Én a maga szándékait nem ismerem, de kétségbe esnék, ha otthagyná a Vígszínházat.

5 Önző fráter vagyok, és Magát minden idők legnagyobb magyar színésznőjének tartom. Életemnek már csak két vágya van, az egyik, hogy a Macskajáték 300-ik előadásán magát - ha még élek - megölelhessem, és a másik, hogy maga játssza el életem főművének kulcsszerepét. Az én tíz évvel ezelőtt írt, és rögtön betiltott Pisti című darabomban szerepei egy Rizi nevű jósnő: ezt én akkor magának írtam. Most végre engedélyezték a darab bemutatását, de az Maga nélkül úgyszólván elképzelhetetlen. Nagyon kérem, olvassa el a darabot, és utána döntsön. És végül (mert már fáradok) csak annyit: a színművészek halhatatlansága a legtöbbször egy színházzal nő össze. Nem lenne Bajor Gizi régi Nemzeti nélkül, Varsányi