Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Örkény István levelei Sulyok Máriához (közli: Radnóti Zsuzsa)

Irén, Hegedűs vagy Góthék a Vígszínház nélkül. A Maga mindenkinél nagyobb életmüve a Vígszínházzal fonódott össze. Nem vagyunk fiatalok, Mária. Újra kezdeni nehéz, könnyebb és okosabb egy épülethez hűnek lenni, mint otthagyni. Elnézést kérek nehezen olvasható írásomért. A Magát mindig tisztelő és csodáló Örkény István 6. Édes Mária! 1978. XI. 9. Hadd gratuláljak őszinte szeretettel a születésnapjára. Azok viszont, akik ebből az alkalomból kitüntették, alkalmasint nem tudják, hogy maga az aki a rendjelet kitünteti, nem pedig a rendjel, ami magát. Számtalan kézcsókkal hódoló híve, Örkény István 7. Édes Máriám! 1978. XI. 10. Azt szerettem volna, ha még az olvasópróba előtt átadhatnám magának darabom szövegét,

6 és aztán összeüljek magával egy kis haditanácsra. De úgy alakult, hogy az utolsó percig javítgattam a darabot, hogy mondanivalója minél világosabb, és a szerepei minél hálásabbak legyenek. Emiatt a sokszorosítás késik, és most csak egy házi példányt mellékelhetek, melynek első részében még benne vannak a javításaim. Illetve, erre nem lesz szükség; e percben szólalt meg a telefon, és a színház titkára értesített, hogy sikerült egy véleges példányt keríteni, és ez már magánál van. így hát csak arra szorítkozom, hogy amit a maga szerepéről mondani akartam, azt megírjam magának, mert írva mindig jobban tudtam gondolkozni. Kit hát ez a Rizi? Ha egy mondatban kellene válaszolnom, azt írnám: ő özv. Orbán Béláné - a haza szolgálatában. Értve ezen azt, hogy míg a Macskajáték képtelennél képtelenebb helyzeteiben csak Erzsi szerelme, boldogsága, tehát az élete volt a tét, özvegy Gerebenné kezébe már az ország sorsa van letéve. Azokban a képtelen helyzetekben, melyeket a mi nemzedékünk megélt (vagy megélhetett volna) az ő sugallatai mutatják meg a kivezető utat. 0 tehát nem afféle vásári, tenyérből jövendőt mondó jósnő, hanem egy nagy küldetés őszinte megszállottja, aki egy nemzet romlását vagy boldogulását készíti elő sugallatai jóvoltából. Az már persze csak a megszokott magyar pech, hogy a mi Rizink a kis dolgokban tévedhetetlen, mert például pontosan előre látja, hány szilánkja lesz egy tányérnak, ha eltörik; sajnos nagy dolgokban nem válnak be a jóslatai, még azt se tudja, ki fogja megnyerni a háborút. Rizi tehát történelmet csinál - de ebben is Orbánné örököse, mert azt minden fenség, nagyság és méltóság nélkül viszi végbe. Neki a jóslás olyan természetes dolog, mintha én például - egy tegnap látott film tartalmát mesélném el egy társaságnak.