Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Örkény István levelei Sulyok Máriához (közli: Radnóti Zsuzsa)

Csak az a különbség, hogy a Rizi által látott filmet holnap fogják vetíteni. Egyszerű asszony vagyok - mondja magáról -, hires a diós süteményem. Rizinek egyszerre kétfelé van lelki összeköttetése; az Égi Hatalmaktól kapja a sugallatait, s azt nekünk, gyarló embereknek továbbadja. Ebben se legyen semmi fontoskodás. A fentről jövő szózatot úgy hallgatja meg, mint mi a rádió időjárásjelentését, és úgy adja tovább, mint aki a londoni rádió híreit mesélte a Rákosi korszakban a barátainak. 0 tehát mélységesen hiszi, amit jósol, de ennek nem ad semmi ünnepi zengést; legyen rokonszenves, megnyerő, egy kicsit behízelgő - hogy jövendőmondásait el lehessen hinni - de egy arasszal se emelkedjék embertársai fölé. Rizi egy miközülünk - az az egy, aki véletlenül a jövőbe lát. A darab színhelye egy képzeletbeli kávéház. Mondjuk, a régi New York, ahol sertéskereskedők és bukmékerek közt ott ült és dolgozott Kosztolányi, Karinthy, Ady is. Ebben a pesti túlvilágban játszódik az a darab, melyben maga - bár csak a diós süteményeiről híres - végeredményben a végzet szerepét játssza. Nemcsak szavaiban (amikor jósol) hanem tetteiben is; hiszen maga lesz a New York égi másában a Ruhatárosnő, aki időnkint (amikor a Pisti, illetve Pistik és a többiek életében egy sorsforduló lesz aktuális) kiad egy kelléket, azt a valamit, ami nélkül nem tudjuk eljátszani a maga által megjósoltszerepünket. (Pl. kiad egy esernyőt, mely azonban a géppisztolyt fogja eljátszani egy dunaparti tömeggyilkosságban.) Úgy képzelem, hogy maga nemcsak a darab cselekményét, hanem azok ritmusát is diktálja. Úgy képzelem, hogy ez a ritmus gyors, majdnem száguldó legyen, mintha életünk filmjét maga úgy pergetné is, ahogy egy gyorsított film jelenik meg a mozivásznon. Ha már Rizivel kapcsolatban a Végzet szót leírtam, hozzáteszem, hogy a mi magyar végzetünk nem tűr megállást, hanem űzött, hajtott, kergetett, végig az életünkön. Úgy szeretném, ha magából is áradna ez a sürgetés, siettetés, a hajrá magyarok nógatása. Maga hisz abban, hogy nekünk (akik 450 év óta minden háborúnkat elvesztettük) végre egyszer győznünk is szabad. Hogy sose győzünk, az már a mi sorsunk. A Megváltó, sajnos, nem nálunk született, de aki szorgalmasan olvassa az apróhirdetéseket, mégiscsak találhat egy olyan állást, ahol Pisti pistiként élhet tovább. Szegény Déry Tibor barátom mondogatta mindig, hogy csak a túlélőknek lehet igazuk. Kérem, tanítson meg minket túlélni, vagyis újra meg újra elrontott éle tünket újra meg újra elölről kezdeni. Örök hódolója Örkény István 8. Édes Máriám! 1978. dec. 24. Este érkeztünk Párizsból, rossz repülés után. Meg is éreztem, ezért küldöm Zsuzsámat magam helyett. Hadd mondjam el mindjárt; bármi történt is a Vígszínház (vagy annak rendezői) és maga között: kérem, ebből engem felejtsen ki. Ehhez nincs közöm, ebbe nincs beleszólásom. Én magában korunk legnagyobb színművészét tisztelem, szeretem, soha el nem múló hálával és csodálattal. Azt hiszem, még nem volt magyar író (klasszikusankat és persze a bulvár írókat),