Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

lyet később egyszerűen "szégyenparagrafus"-nak neveztek el, és ami - A jóslat-vita idején is - rengeteg szemrehányásra adott alkalmat a hírlapíróknak: "Minthogy azonban a szigorú ítéletmondást az Akadémia tekintélye követeli, az ócsárlással nyújtott jutalom pedig sértheti az írói önérzetet: oly esetekben, midőn a bírálók egy művet sem találnak jutalomra érdemesnek, módot kellene nyújtani a viszonylag legjobb pályamű szerzőjének arra, hogy kinyilatkoztathassa, vajon a díjat illy körülmények között is föl akarja-e venni? A jutalom odaítéléséről szóló hivatalos jelentést azon megjegyzéssel kellene közzétenni, hogy ha az író a rosszalló ítélet ellenére is föl akarja venni a díjat, félév alatt jelentse ebbeli szándékát az Akadémia titoknoki hivatalánál, mire a nevét rejtő jeligés levél fölbontatván, a jutalomdíjat azonnal fölveheti, különben pedig, ha e határidő alatt a nyertes pályázó nem jelentkeznék, a nevét rejtő levél elégedetik s a pályadíj a következő évi jutalomhoz fog csatoltatni." A sok vitára alkalmat adó ügyrendi pont lényegében feleslegesnek bizonyult, hisz a vele "sújtott" nyertesek mindegyike 21 - beleértve A jóslat" szerzőjét is - minden esetben felvette "az ócsárlással nyújtott jutalmat". Arról, hogy a "silány darabok" milyenek voltak, csak az akadémiai jelentésekből (vagy még onnan sem) szerezhetünk tudomást, ugyanis a pályázati eredmények kihirdetése után, a jutalmazásra nem javasolt színműveket az lilás két kijelölt tagja - még a gyűlés ideje alatt - elégette. Ez lehetett a sorsa annak a népszínműnek is, amellyel Csiky korábban pályázott, de meg sem említették.

22 Csiky Gergely verses darabjába helyezte.minden reményét. A III. számú Teleki-pályaműnek a "Sic fata tulere" jeligét adta, és beküldte az Akadémiának a "vígjátéki évre", s a kézirat - a címlapjára tett rájegyzés szerint - 1874. december 13-án érkezett meg. "Az eredmény kihirdetése előtt két nappal egy újságot olvastam." - emlékszik vissza a szerző - Egy, a Teleki-pályázatról szóló cikk panaszkodott, hogy annyi rossz darab érkezett be. A cikk végén egy darab címét öreg betűkkel láttam kinyomtatva. Olvastam a címet: nem az én darabom címe volt. Haragosan dobtam félre az újságot. Egy idő múlva nyugodtabb lettem. Egészen akartam olvasni halálítéletemet. Mégegyszer elolvastam az újságot, s láttam, hogy a 'Jóslat' első helyen van ajánlva. [...] Gyorsan