Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

egy pohár vizet ittam, mert féltem, hogy szélhűdés ér. Első gondom az volt, hogy harminc forintot szerezzek és Budapestre utazzam, hogy elhozzam a száz aranyat. Ott voltam a gyűlésen, melyen kihirdették dicsőségemet. Szász Károly volt az előadó. Annyira bírálta díjkoszorúzott munkámat, hogy azt hittem, száz arany helyett huszonöt botot kapok. 'Jóslat'-om a rossz darabok közt a legkevésbbé rossz, én kontár vagyok s 23 több ilyen hízelgés." Az ominózus 12. akadémiai ülést 1875. március 19-én tartották Csengery Antal akadémiai másodelnök elnöksége alatt. A bíráló bizottság tagjai az Akadémia részéről Szász mellett Tóth Kálmán, valamint Pulszky Ferenc voltak, míg a Nemzeti Színházat Feleki Miklós és Bercsényi Béla képviselte. Szász Károly előadói beszéde szerint a tárgyalt vígjátéki pályázat az egyik leggyengébb a pályázat történetében. Véleményét több hasonlattal, kritikus észrevétellel részletezte, amelyből a szerzőknek is kijutott: az akadémiai jegyzőkönyvbe "tanuló gyerekek és éretlen ifjonczok", valamint "mezítlábas suhanczok" titulussal kerültek be, akik "haszontalanságokkal, képtelen silányságokkal mázolják teli" a papírokat. Az eredeti jelentésben azonban még "csizmadiainasok és borbélylegények" szerepeltek, és miután az egyik lapban ez a változat jelent meg, továbbá Szász Károly jelentésében sem a hírlapíróknak, sem A jóslat szerzőjének nem kegyelmezett, a darab premierje előtt és közvetlenül utána nagy személyeskedő vita alakult ki, ami - legyünk őszinték - kifejezetten jót tett Csiky színművé24 nek es magának is. A bizottság végül az ún. "szégyenparagrafus" alkalmazása mellett a 12 pályamű közül Csikyét jelölte a viszonylag legjobbnak. Az ügyrendi pont alkalmazásában a bírálóknak nem volt azonos véleményük. Szász Károly határozottan a darab ellen volt, Pulszky ingadozott, a színművészek ellenezték, sőt határozottan kétségbevonták színi hatását. Egyedül Tóth Kálmán állt ki a dráma mellett, sőt nemcsak színpadi sikerét jövendölte meg, hanem határozott különvéleményét is benyújtotta, amit az Érte25 sítobe is felvettek. Az akadémikusok tiszta vígjátékot vártak, de "allegóriát,