Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
ÉVFORDULÓ - NAGY PÉTER: Horváth Árpád és a francia színház
NAGY PÉTER Horváth Árpád és a francia színház Horváth Árpád nevét leírva hirtelen kétség fogott el: hányan emlékezhetnek még rá? Nem Franciaországról beszélek, ahol a neve, természetesen gyakorlatilag ismeretlen; de Magyarországon? Közelebbről, a magyar színházi körökben? Horváth Árpád neve a negyvenes-ötvenes években még közismert és jelentős volt, de a következő évtizedek során elhomályosult más nevek előtt, amelyek tán nem jelentősebbek, de mindenesetre elevenek és tevékenyek voltak. Mert Horváth Árpád elkövette azt a jóvátehetetlen hibát, hogy nem tudta megvárni a felszabadulást: az ellenállásban való részvételéért a nyilasok halálra kínozták vagy kivégezték - sosem lehetett tisztázni, mi is történt vele - negyvenötödik születésnapjára. így tűnt el a húszas-harmincas évek egyik legtehetségesebb színpadi alkotója; s lassacskán az emléke is eltűnt a színházi emberek memóriájából. Kegyesebb sorsot érdemelt volna, de a sors sohasem volt hozzá kegyes. Közvetlenül a századforduló előtt született Erdélyben, elszegényedett dzsentri-családban, s fiatalsága az első világháború jegyében telik el. Alig tudunk valamit ezekről az ember, a jellem kialakulásában oly sorsdöntő évekről, mint ahogy azt sem tudjuk: hogyan kerülhette el, hogy érettségi után, 1917-ben ne hívják be? De az kétségtelen, hogy ekkor költözik fel Kolozsvárról Budapestre, beiratkozik a bölcsészkarra, s egyben engedélyt szerez arra is, hogy bejárhasson az Eötvös Collegiumba, órákra. Bizonyos, hogy itt ismerkedik meg a francia nyelvvel és irodalommal. Az összeomlás utáni két forradalomban ismereteink szerint nem játszott semmiféle szerepet, de ezek a hónapok itatják át baloldali gondolatokkal és érzelmekkel, a haladás és a szociális igazságosság eszményeivel. A húszas évek elején irodalmi folyóiratot akar alapítani, Madzsar József házának rendszeres * Előadás a párizsi Magyar Intézetben 1989. febr. 3-án, a huszadik századi magyar-francia kulturális kapcsolatokról tartott szimpóziumon.