Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - NAGY PÉTER: Horváth Árpád és a francia színház

vendége, de hamarosan felhagy irodalmi ambícióival (bár verset egész életében újra meg újra írt), s a színház felé fordul. Egyetemi tanulmányait az 1922/23-as tanévben fejezi be, de már 1921-től kezdve elég rendszeres munkatársa a "Független Szemlé"-nek, Czakó Ambro folyóiratának, a kurzus első évei legbaloldalibb orgánumának. Itt főként mint színikritikus tevékenykedik. S a fiatal kritikusnak igen bátor tollú s határozott színházi nézetei vannak. Kritikusként élesen szembefordul az akkor uralkodó naturalista játékstílussal és egy új színházművészet szószólója, mely megszabadulna a szalonkonvencióktól, s a lapos életutánzástól, valamilyen újfajta szcenikáért s játékért. Minden bizonnyal ezek az írások hívták fel rá Hevesi Sándor, a század első felének legjelentősebb színházi rendezője és elméleti embere, ekkor a Nemzeti Színház igazgatója, figyelmét; 1922 vége felé maga mellé veszi. így kezdődik Horváth Árpád színházi pályafutása. Tanulóéveit Hevesi Sándor mellett tölti, akinek ezek nehéz évei voltak politikailag csakúgy, mint művészileg: Hevesi a Nemzeti Színház élén szálka volt az ellenforradalom nagymoguljainak a szemében. Kinevezése Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter "ötlete" volt, s ez teljesen összevágott a Bethlen-kormány konzervatív-liberális irányzatával. De ellenségei nem adták fel a harcot, s ott kötöttek bele, ahol tudtak. Hevesi részéről Horváth kiválasztása, segédrendezőjévé tétele lehet, hogy először csak ravasz ötlet volt: a fiatalember származására nézve igazi dzsentri, s emellett már meglehetős műveltségre tett szert. De Horváth - legalábbis politikai szempontból - nem mindig járt mestere kezére. Mindjárt színházi pályája legelején, 1923-ban az egyik erdélyi lapban élesen megtámadja a Nemzeti Színház előző igazgatóját - s ami ennél jóval súlyosabb, az ellenforradalom legfőbb színházi hatalmát, a Színházművészeti Tanácsot. Hevesi nagyon nehezen tudta csak lecsendesíteni a felkavart vihart; a Tanács tagjai az ifjú lázadó fejét követelték. De Hevesinek sikerült maga mellett tartania Horváthat, s mindig is legjobb tanítványának tudta; hamarosan bevitte a