Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)
milyen változatai születhettek egy komédiának, amely valamely teátrális értékénél vagy ízlésbeli minőségénél fogva bekerült a XVIII. században az európai színházi vérkeringésbe. Kezdetben volt Goldoni Velencei ikrek c. komédiája, amelyben a szerző egy talpraesett és egy együgyű ikertestvér fordulatos történetét írta meg, a két egymástól eltérő természetű figura színpadi megjelenítését pedig a rendkívül tehetséges, a hirtelen átváltozás képességével rendelkező komédiásra, Cesare Darbesre bízta, aki a szövegben rejlő komikai lehetőségeket játékában maximálisan 29 kihasználta. Goldoni tanúsága szerint ezt a komédiát dolgozta át később társulatának egy másik tagja,' Antonio Mat t iuzzi-Collalto, Velencei hármas ikrek címen, ami azután Párizsban, 1777-ben nyomtatásban is megjelent. A francia szöveg alapján készített Christian Ferdinand Bonin Die Drillingsbrüder címen egy német nyelvű átdolgozást, amelyet azonos címen 1790. október 3-án mutatott be a budai német színház, és ( Die Drillinge címen) 1839ig játszották Pesten a német színészek. Bonin átdolgozását 1795ben Mérey Sándor fordította le Hármasok címen, amit az év folyamán Pesten, majd 1799-ben Debrecenben, 1800-ban pedig Kolozsvárott is bemutattak és hosszú időn keresztül játszottak. A cselekmény Lipcséből, a vásári környezetből Bécsbe került. Az erdélyiek debreceni előadásán a bravúrszerepet Sáska János, Pesten pedig Láng Ádám János játszotta. A komédia népszerűségét két mozzanatnak köszönhette: a változatos, mozgalmas cselekménynek és a virtuóz színészi játéknak. Tudomásunk van arról, hogy Berlinben a szerepet a német Ludwig Devrient, a XVIII. századvég egyik legjelentősebb színészegyénisége alakította, akinek játéka a szellemes rögtönzések miatt aratott sikert. A Fogadósnő , Jakab István fordításában, már a pesti bemutató előtt, 1833-ban szerepelt a kolozsvári színház műsorán, és bár dokumentummal nem tudjuk alátámasztani, de a Ferenczi Zoltán monográfiájában jelzett Mirandolai borzasztó vacsora , Jakab fordításában, 1839-ben, feltételezhetően a Fogadósnő valamilyen romantikusan torz, közönségcsalogató címváltozatát jelenti. (Hoszszú idő elteltével a Fogadósnő t 1862. májusában újította fel a
