Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

A magyar recepcióról maga Mátyási tudósít, 1804. június 1­jén kelt, gróf Széchényi Ferencnek címzett levelében. A levél arról értesít, hogy a darabot Pesten és Erdélyben két-két alka­lommal játszották, "... tellyes megelégedésével a' Néző és Hal­gató Közönség azon részének, a'melly a 1 Szin-Játékok érdemét az erköltsöknek, indulatoknak nyájasitásában, az Ízlésnek, érzés­nek nemesítésében, 's a' Nyelvnek, Szokásoknak tsinositásában helyezheti és valósággal érti, mikor illik, minek kell tapsol­21 ni, nevetni, könnyezni." A polgárosodás utáni vágy és a szentimentalizmus egyre je­lentékenyebb részesedése az irodalmi és a színházi életben még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet. A német, olasz és fran­cia érzékenység irodalma - olasz viszonylatban különösen Matas­tasio és Goldoni darabjai - 1780 után hódít tért, és ennek során határozottan előtérbe kerül a nő-olvasó és nő-néző közönség sze­repe: Kis János Visszaemlékezései ben a nő-olvasók fontosságát hangsúlyozza; Kármán József írói feladatát a nők életének ábrá­zolásában látja, közönségét a nő-olvasók között keresi, és a nők műveltségének emelésével, érzelmének formálásával akar hatni 22 a férfiak társaságára is. A női közönséggel természetesen Má­tyási is számolt, amikor Goldoni "remekjét" mindkét nemnek, ál­talában minden társadalmi körhöz tartozóknak, de különösen a "Nemes Rendnek" ajánlja, merthogy a darab a szokások jobbítására alkalmas. A színházi közönséggel kapcsolatban egyetértünk Kosáry Domokossal, amikor megállapítja: "... az élet komikus visszássá­gait, az emberi hibák típusait, a nevetséges figurákat szerepel­tető komédiák ... alacsonyabb szinten játszódtak, mint amit a né­zőközönség képviselt." A középnemes - a 'Nemesi Rendet' említve Mátyási nyilván erre a közönségrétegre utalt - zavartalanabbul, sértődés nélkül, jobb szívvel tudott polgárok, nem-nemesek, kis­23 emberek hibáin, bajain szórakozni. Az 1794. július 9-i bemutatót a legjobb szereposztásban tar­tották meg. A színlap szerint a főbb szerepeket Rehákné Moór Anna, Láng Ádám János, Rózsa Márton, Liptai Mária, Sehy Ferenc, Ernyi Mihály és felesége, Termetzky Franciska játszotta. A német változatban nem szövegeltérést, hanem helyszínváltoztatást talá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom