Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

hogy vele házasságra lép. Goldoni jobban kiélezi Florindó dilemmáját: szóljon-e apja házassága ellen, ám ez saját leleplezését jelenti, vagy hallgasson, így viszont nem akadályozhatja meg apja és Rosaura házasságát. A német változat tele van bölcselkedő költői betétekkel, ezeket a Doktor által sorolt latin mondások követik a házassági ígéret jelentőségéről. A latinos beszédmodor erőltetése, a nyilvánvalóan ironikus szándék ellenére, egy idő után monoton hatást kelt, bár az ígéret betartásának erkölcsi fontosságát meggyőzően hangsúlyozza. Figyelemre méltó, hogy a német átdolgozó, színpadi jártasságát bizonyítva, folyamatosan ügyel az egyes figurák közötti távolságok, pozíciók meghatározására, másrészt a gesztikus játékra. A II. felvonás 11. jelenetében például pontos instrukciót ad Kant és Schwallbach távolságtartására, vagy Karolin Albertnek irányzott jelzésére, tudniillik, hogy Schwallbach bolond. Tudomásunk van a Ravasz özvegyasszony két előadásáról (1793. augusztus 30. és október 14.). Feltételezések szerint Goldoni La vedova scaltra c. komédiáját fordította németre Spies, és Mérey Sándor ezt a változatot magyarította. Mivel ismerjük a magyar előadás színlapját, az eredeti darabbal összevetve azonnal megállapíthatjuk, hogy nem találunk azonosságot. A La vedova scaltra c. eredeti komédiában négy különböző nációbeli gavallér verseng a szép, fiatal özvegy, Rosaura kegyeiért. A magyar színpadon előadott változatban ilyen figurák nem jelennek meg, és az eredeti három felvonásos játékkal szemben nálunk egyfelvonásos változatban szerepelt a műsoron. A társulat programján szereplő Goldoni-komédiák között találjuk még A kavalér és a dáma, vagy a Két egyforma lélek (Il cavalière e la Dama o I Cicisbei) c. da rabot, amelyet Mátyási József ügyvéd németből fordított, a "Nemzeti Játszó Társaság" kedvéért, szabadon. Arnold Maurer, bonni Goldoni-kutató, aki a velencei szerző német nyelvterületi recepciójával foglalkozott, német átdolgozöként Carl August Svabet 20 jelöli meg. A komédiát 1761-ben, Bécsben játszották, de a fordító neve ebben az esetben nem szerepel. A pest-budai német szín ház érdekes módon nem vette fel repetroárjára a komédiát.