Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)
rűség kedvéért két helyszín, a patika és a címszereplő Sophie szobája marad meg. A gördülékenyebb játék kedvéért jelenet~ösz~ szevonásokra, rövidebb kihagyásokra került sor. Seelmann fordítása szinte szóról szóra követi a német szöveget, megtartja a szerzői instrukciókat. A nyelvezet nehézkes fordulatokkal van teletűzdelve és a nagyothalló Patikus értetlenségéből, félrehallásából adódó komikumot törekszik kihasználni. Kétségtelen, hogy a nagyothalló Patikus a darab leghálásabb figurája. Ennek teátrális kidolgozását az első német átdolgozó, Laudes különös figyelemmel végezte. Kiderül ez abból is, hogy a szerep megjelenítését a korabeli bécsi színház egyik legnagyobb mulattatójának, 1B Gottfried Prehausernek ajánlotta. Budán Mozsaras, tehát a süket Patikus magyarított szerepében Seh.y Ferenc lépett fel, a társulat ellentmondásos, de legtehetségesebb tagja. Az előadás sikeres volt, amit az is bizonyít, hogy a darab hosszabb szériát, abban az időben jelentősnek számító hat előadást ért meg. A múlt század ismert fordítója, Radó Antal szerint Bessenyei Filozófus ának Pontyi-figuráját Goldoni A tettetett beteg kisasz- szony ából, a hóbortos Patikus alapján mintázta. Valóban, ez utóbbi is egyre a kínai és mongol birodalom ügyeiről beszél, és beszédmodora is hasonlít Pontyi sajátos kifejezéseihez. A következő, Goldonitól eredeztetett darab a Házasságszerző prókátor , amelynek bemutatására augusztus 20-án került sor. Korábbi adatok szerint az eredeti darab az Avvocato veneziano (Velencei ügyvéd) címet viseli, C.F. Bretzner dolgozta át német nyelvre, és ezt fordította magyarra T. Gindl József. Megállapítható, hogy Bretzner Die Liebe nach der Mode oder der Eheprokura- tor (Leipzig, 1781) c. darabjának semmi köze a Velencei ügyvéd cselekményéhez, és a szereplisták egymástól teljesen eltérő drámai személyek neveit tartalmazzák. Nem kizárt viszont, hogy Goldoni egy másik műve, a Sensale dei matrimoni (Házasságszerző) szolgált Bretzner műve alapjául. Ennek a komédiának szövege azonban nyomtatásban nem jelent meg, kéziratának holléte nem ismeretes. A házasságszerző figurája vándormotívum, ezért véleményünk szerint Bretzner ezek alapján írhatta komédiáját, amelynek, ismételjük, nincs köze a Velencei ügyvéd hez.
