Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

lésével, ami alapjában meghatározza a dráma és a színház kulturális jelentőségét. Mind határozottabban megfogalmazódott a morális színház és a patrióta színház iránti igény. A korabeli sajtó - Hadi és Más Nevezetes Történetek - hangsúlyozza, hogy a színházak a szórakoztatás mellett egyúttal "... a jó erkölcsöknek, a környülállásokhoz szabott szép és okos viselésének és Nyelvnek Oskolái" - amelyekben a virtus (a polgárerény) eleven színekkel előadott példázatai követésre serkentenek. A cikk a korabeli drámaírók közül Goldoni, Metastasio, továbbá Lessing, Weiss, Schröder, Kotzebue nevét említi, mint akiknek művei már "Nemzeti Nyelvünkön" is olvashatók. A fejtegetésből kitűnik, hogy ezeket a szerzőket alkalmasnak tartották arra, hogy a színház nevelő funkcióját teljesítsék, egyben a felvilágosult humanizmussal párosult hazafias érzést felébresszék. A cikkíró a közönség oldaláról is mérlegeli a színházi élmény hatását, és megállapítja, hogy a néző örömmel keresi fel a színházat, "értelme kész a bölcs és hasznos gondolatok befogadására, szíve nyitott a jó és nemes indulatok átélésére, a látottak-hallottak megtartására. A fenti cikk megjelenését követően Goldoni munkásságát méltató írást is közöltek. ^ Róla a cikkíró közölte, hogy az ügyvédi pályát elhagyva vált sikeres és termékeny színpadi szerzővé, akinek munkái (víg-, szomorú- és énekesjátékok) "36 szakaszokban jöttek ki [• . •] VelentzébenC. ^" A cikk arról is tudósított, hogy a Párizsban élő idős komédiaíró érdekében a francia Nemzeti Gyűlésben egy Chénier nevű deputátus szólalt fel, kérve, hogy a 86 éves Goldoni részére visszamenőleg folyósítsák korábban megvont nyugdíját. Goldoni neve tehát már az első hivatásos magyar színtársulat működésének kezdetekor szélesebb körben ismert volt, ami elősegíthette színműveinek színpadi megismertetését. Ha az első társulat műsorán szereplő Goldoni-darabokat szemügyre vesszük, megállapíthatjuk, hogy azok ízlés szempontjából jól illeszkedtek a korabeli általános színházi repertoár egészéhez. A közönség különösen kedvelte az érzékenyjátékot, valamint a vígjátékot. A magyar nyelven megszólaltatott, első Goldoni-