Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - FRIED ISTVÁN: Varázs - harmincnyolcszor. Márai Sándor színműve
A korszakváltás hevületében és várakozásában Márai egy régi világ krónikásának tetszett; olyannak, akinek nem lehet helye az új világban. Érezte ezt, Napló jában 5 többízben is el-eltöpreng a halódó régi és a születő új egymáshoz való viszonyán. S teszi ezt akkor, amikor Kassán, az Európa-házban elkezdi írni a Varázs c. színművét. Szinte egyidejűek az új műről szóló első híradások, valamint a töprengések a sorsfordulóról ; néhány holmit elhoznak Kassáról, de a lényeges ott marad: "A lakást, az életformát, s életem, ha a sors úgy akarja, amúgy sem tudom megmenteni..." Nem sokkal alább pedig: "Hazátlan leszek, otthontalan, minden elpusztul, amit gyűjtöttem, amihez közöm volt: de a lelkem, amíg élek, csak az enyém..." Nincs kiút, sehonnan sem látszik érkezni a felmentés, "elmenni innen -- jegyzi Márai egyre kétségbeesettebben a Napló ba --, mihelyst lehet (...) Magyarul írni odakünn is, a magyarság neveléséért dolgozni. De elmenni innen. Nem titkolom: megsértettek". Úgy érzi, a magyar középosztály "gyökeréig romlott", nem az írók, nem a támadások sértik, hanem a "nemzet reménytelen magatartása"; az, hogy a nemzet semmit sem tanult Trianonból, ellenben "felnevelt egy zsebrák, basáskodó, önző és műveletlen középosztályt." Keserűen tapasztalja az "elnáciasodás"-t, s ezenközben a Varázs t mintegy harmadára húzza meg. (S itt álljunk meg egy pillanatra: nem tudjuk, hogy a könyvalakban megjelent szöveg 6 azonos-e az előadott szöveggel, s azt sem, milyen mérvű lehetett, és volt-e egyáltalán dramaturgiai beavatkozás. ) Annyi tény, hogy a Varázs 1943-44-ben készült, és így az ekkor lejegyzett Napló tól, valamint az 1942-től egymásután megjelenő epikai és drámai művektől egyáltalán nem függetleníthető. A Maráinak oly sokszor felrótt "modorosság", szüntelen visszatérés vezérlő eszméire és olvasmányaira valóban jellemző sajátossága. Ám a magunk részéről ezt inkább azzal magyarázzuk, hogy különböző történetekben, más-más szituációkban méri le eszméi teherbírását, ama konfliktusok kifejlődési lehetőségeit, amelyek nyomasztó súllyal nehezednek életére, a nemzet, Európa életére. A varázslat, a mágia, a művészet és a bűvészet "viszonya" feltűnően sokszor kerül elő életművében. Sirály c. regényéből idézzük egy operaházi karmesterről szóló mondatát: "A kopasz, frakkos
