Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

mélyén cserélhető, festett háttérvászcn zárta le a színpadi teret, illetve a perspektivikus ábrázolással további távlatot nyitott. A színpadi berendezés által kínált lehetőségek változatos alkalmazásáról egy milánói díszletfestő, Pietro Travaglia gondoskodott, aki 1771-től állt a herceg szolgálatában. Fennmaradt vázlatkönyvének tanúsága szerint a színpadot a kulisszák között elhelyezett szeszlámpákkal világították meg, a lámpák fényét pedig tükrözéssel fokozták. Travaglia ismerős szcenikai körülmények között dolgozhatott, mert Eszterháza színpada számos hasonlóságot mutat azzal a színpaddal, melyet a század közepén Velencében az akkor ott működő divatos szerzők, Goldoni, Chiari, Gozzi színműveinek előadásához használtak. A mai szakszókincs "keretszínpad" (scena quadro) névvel jelzi ezt a festett díszletekkel keretezett és perspektivikus háttérvászonnal lezárt játékteret, melyben a festői hatás bensőséges, rokokó atmoszférával párosult. A közönség mindenütt szívesen fogadta a festőiség színpadi megjelenését, mert a monumentális barokk-díszletezéssel szemben ennek intimitása közelebb állt a század ízlésvilágához. Az említett vázlatkönyv számunkra azért is érdekes, mert a barokk színházi gyakorlatban használt díszlettípusok - sala nobile (előkelőségek terme), gran salone reale (nagy királyi terem), atrio che introduce internamente al tempio (templomhoz vezető előcsarnok) - mellett már a polgári környezetet jelző stanza borgnese (polgári szoba) vagy sala terrena (földszinti terem) képe is szerepel benne. Travaglia azt az átmenetet képviseli a szcenográfia történetében, amely mestereitől, a milánói Bernardino és Fabrizio Galliaritól indult el, és amely egy szabadabb festőiséghez vezetett. A herceg unokahúga, Lamberg grófnő és Poggi gróf házasságkötése alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségek egyik eseménye Haydn ez alkalomra írt operájának, a Le pescatrici

nek (A halászlányok) bemutatása volt (1770. szeptember 16.) A látványhatást fokozta, hogy az operaelőadás után a színpadon a hercegi gránátosok zajos, mozgalmas harci ütközete volt látható. Ugyanígy családi nászünnepségre készült Haydn negyedik,