Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

sorsa - beleértve a szövegen történt változtatásokat is. Hogyan játszottuk-játsszuk Szigligeti Ede vagy Csiky Gergely megannyi sikeres művét? Csak a cím változik, mint a Csiky-féle Proletáro

k esetében, ahol a fogalom történelmi változása miatt kellett 1945 után az Ingyenélő

k címet használni? Vagy mi történt Petőfi Sándor Tigris és hién

a c. tragédiájának eddigi előadásai során (szovjetunióbeli bemutatóiról nem is beszélve)? Mi lett Teleki László Kegyen

cével? És itt vannak "félklasszikusaink", a századunk első felében írt műveikkel: Bródy Sándor és Móricz Zsigmond, Füst Milán és Szép Ernő, hog y ne is folytassuk a sort. Úgy tűnik tehát, hogy a szigorú puritanizmus igénye tarthatatlan. Nyilvánvaló, hölgy a műtől való eltávolodás aránya, módja, tartalma a döntő, az váltja ki a mindenkori vitákat. A változtatások oka - nagyon leegyszerűsítve - mindig az, hogy a színház mindenképpen biztosítani szeretné a hatást, azt, hogy a közönség elfogadja, átélje, élményként dolgozza fel a nyújtott produkciót. Ugyanakkor, talán éppen ezért, az eredeti szövegkönyv adott formája, "teljessége" iránt bizalmatlan. Bármilyen furcsán hangozzék ez a megállapítás, de a színház, illetve a rendező úgy érzi, hogy "jobban tudja", mire van szükség az adott pillanatban, itt és most, hogy a kitűzött cél elérhető legyen. Ezért érdemes, talán kissé akadémikusan, a közelmúlt gyakorlatából felidézni néhány lehetséges és létező megoldást, fokozatokat. A legegyszerűbb beavatkozás természetesen a húzá

s, a szöveg lerövidítése. Nyilván "fölöslegesnek minősített részekről van szó, amelyeket a változott időérzék minősít annak. Az a pszichológiai tartalmú kényszer, amely egyre elfogadhatatlanabbnak minősítette a monológokat, a tirádákat, a költőileg talán magasrendű, de a cselekményt gátlónak ítélt jelzőket, mondatokat, netán jeleneteket. Az aktuális időérzék rövidítteti a színházzal két, két és félórányira a teljességükben három-négyórás előadási időtartamot igénylő műveket. Nyelvi avultságok, ma stiliszti86