Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Székely Gábor) már egyértelműen azt hangsúlyozta, hogy a Büchner-drámán keresztül a nú saját ügyünkről, a m_i forradalomhoz való viszonyunkról beszél. A kritika is a rendezés 19 aktualitását, maiságát emelte ki. A rendező a művet mégsem iránydrámaként játszatta, hanem eleven, élő, bonyolult világot jelenített meg a színpadon. Nem egyes központi figurák és egyes forradalmi utak igazát kutatta, hanem arra törekedett, hogy a forradalom, a radikális történelmi változás ellentmondásos folyamatát komplexitásában ragadja meg. A nézőnek ezzel a bonyolult, ellentmondásos világgal kellett szembesülnie. Ezen az előadáson keresztül az alkotók világszemlélete, történelemhez való viszonya is kifejezésre jutott: a társadalmi és történelmi eseményeket csak teljességükben, folyamatos jellegükben, ugyanakkor mégis differenciáltan kell és szabad megítélni . Peter Weiss: Marat halála Büchner Danton

jának színházi bemutatóihoz kapcsolódva kell beszélni Weiss Jean Paul Marat üldöztetése és halála..

. c. drámájának recepciójáról is. A dráma iránti nagy érdeklődést bizonyítja, hogy az 1966-os magyarországi bemutatót (Nemzeti Színház, Marton Endre rendezése) azóta öt másik követte: 1968-ban Miskolcon, 1971-ben Debrecenben, 1972-ben ismét Budapesten, 1973-ban Szegeden, 1981-ben Kaposvárott. Ha nem a különböző Marjrt-rendezéseket vetjük össze, hanem csak a legújabbról, a kaposváriról (rendező: Ács János) kívánunk részletesebben szólni, akkor ennek az az oka, hogy mi az előadásban az új magyar színházi törekvések szintetizáló, legjobb eredményeit látjuk. Ezzel az előadással a színház ismét társadalomtörténeti kérdések végiggondolásának színtere lett. A rendezés éppen csak jelezte, hogy a történés őrültek házában zajlik, s hogy a forradalom drámáját bolondok jelenítik meg. (Weiss a történelmi anyagban utalt rá, de az újabb történelem tapasztalata is megerősíti a tényt, hogy a totális államhatalmak szívesen szabadulnak meg politikai ellenfeleiktől az őrültek há238