Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

zába zárással.) így a rendezés a darab összetett, többrétegű társadalmi és történelemfilozófiai konfliktusrendszerére koncentrálhatott. Ebben az értelmezésben a legfontosabb konfliktusok Marat és de Sade, Coulmier és a páciensek, de Sade és Coulmier között bontakoztak ki. A rendező az elsőben Marat és de Sade személyét hasonló alkatú színészekkel játszatta, ezzel is hangsúlyozva, hogy bennük két azonos rangú elv megtestesülését látja (az előadás címe is Marat/Sad

e volt"); Marat-ban az aszkétikus idealizmusét, de Sade-ban pedig az abszolutizált individualizmusét. A korábbi magyarországi rendezésekkel szemben de Sade figurájában nem csupán az individualizmus negatív oldalát mutatta meg, hanem a pozitív mozzanatra is figyelmeztetett, mégpedig az ismeretlen emberi belső, 20 az individuum szubjektív erőinek felfedezesére. Ennek következtében a másik világszemlélet hordozója, Marat sem volt egyértelműen pozitív figura, hanem ellentmondásosságában jelent meg ezen a színpadon. Ismét csak kelet-középeurópai történelmi tapasztalat nyert kifejezést abban, hogy az előadás megkérdőjelezte az aszkétikus idealizmus igazát, ämely csak az eszmének, csak a jövőnek élő hőst eszményíti, s amelynek mértéke nem az ember. E földrajzi térségben a történelmi tapasztalat egész sor kérdést, problémát vet fel egy ilyen értelmezéssel: Mi a sorsuk azoknak, akik nem tudnak Marat-hoz hasonlóan a jövőre koncentráltan élni, akiknek élete mélyen a jelenben gyökeredzik? Hogyan élhetnek azok, akik nem elrendelik, csak elszenvedik a változásokat, akiknek nem adatott meg a progreszszív társadalomfilozófia, akiknek nem vigasz a radikális forradalom, ha az a jelen sorskérdéseit figyelmen kívül hagyja? Mi lesz azokkal, akik a forradalomtól nemcsak általános szociális változásokat, hanem az individuum kibontakozási, önmegvalósítási lehetőségeit is várták? S végül mi lesz annak a generációnak a sorsa, amely eddig a történelemben még nem tehette fel saját kérdéseit? Az előadás szerint az igazi tragédia az, hogy a két elv, a külső világ meghódítása és az emberi belső 21 felfedezése és kibontása végletesen elszakadt egymástól. De az előadás minden más konfliktus szintjén is - a hit és az 239