Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

miatt kellett buknia, s nem a nemzet hőseként, mint Madáchinál. Ugyancsak Madách művét, a Mária királyn

őt "költötte újra" Gyárfás Miklós, szinpadi álommá szervezve át az egykori valós történelmi drámát. Madách ifjúkori drámája, a Csak tréf

a, a hős halálával végződő tragédia. De játékosgroteszk színpadi halál fintorával fejeződik be Hubay Miklós adaptációjában. És Katona József nyilván nem tudta olyan reménytelen szenvedéllyel ábrázolni egy egész nép tragédiáját, mint ahogy azt Spiro György a Jeruzsálem pusztulás

a továbbépítő átdolgozásával megtette - hogy egy frissebb példával is éljek. Van azután olyan eset is, amikor az eredeti mű már csak ihletőj

e az újnak. Ez történt Teleki László 1841-ben írt Kegyen

c c. tragédiájával, amelynek nyomán 1963-ban Illyés Gyula teljesen új művet írt, a régi történetet új motivációval gazdagítva, a zsarnokságot kiszolgáló politikus tragédiáját mélyebben, kiélezettebben elemezve. Szinte csak zárójelben említem meg, hogy valahová ide sorolhatók be azok a vállalkozások, amelyeknél egy-egy klaszszikus mű szöveganyaga zenés játé

k alapanyagául szolgál. Ez történt például. Balassi Bálint Szép magyar komédi

ájáva 1 (Tolcsvay Béla zenéje); vagy annak a zenés vígjátéknak az esetében, amely Vörösmarty A fátyol titka

i c. vígjátékának nyomán Görgey Gábor szövegírói és Stark Tibor zeneszerzői közreműködésével jött létre Handabasa, avagy A fátyol titkai címen. Talán a legmesszebb jutottak az eredeti művektől azok a próbálkozások, amikor klasszikusainkat részben dramaturgiai munka, de túlnyomórészt rendezői elképzelések eredményeképpen sajtátos avantgárd montáz

sként hoztak színre. Mindnyájan emlékszünk a valamikori 25. Színház M-A-D-Á-CHprodukciójára, amely Az ember tragédiáj

ának sorait .felhasználva önkényesnek tűnő, mégis gondolati rendszert sugárzó új alkotássá formálódott. - Aligha lehetett a dramaturgiai és a rendezői munkát elválasztani az 1980-as győri "Kisfalu88