Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

így fejeződik be minden előadás az 1790-es évek első felében a Narodowyban. Ez necsak a királynak szóló hízelgés volt. A társadalmi megújulásért, egy korszerűbb nemesi köztársaság létrehozásáért folyó harc a szomszéd hatalmak már nem is leplezett intervenciója mellett folyt. A VI. Henrik bemutatójának idején a királyi hatalom már csak névleges. Varsóban az úgynevezett targowiczei ellenzék az úr, amely a király reformjai helyett inkább II. Katalin cseppet sem érdek nélküli támogatását választotta. Egyáltalán nem tetszett nekik a parasztvédő VI. Henrik, és jó időre be is tiltották az előadást. A Krakkóiak és a hegyilakó

k már csak az 1791-es alkotmány és az ország második felosztása után került színpadra az idegen csapatokkal megrakott fővárosban. A szerencsére nem túl nagy fantáziával megáldott cenzor a librettóból nem tudta kiolvasni, hogy a békés falut megtámadó hegyilakókon mindenki az oroszokat fogja majd érteni, s az egész előadás (1794. március 1.) a szövegben szereplő megbékélés helyett nemzeti felkelésre hív majd fel, amelyet Koszciuszko és társai akkor már javában szerveztek. A harmadik viharos előadás után (márc.3.) be is tiltották a darabot. Lázító hangú áriái és dalai , amelyeket röplapokra nyomtak s előadás közben a szuffiták mögül dobáltak a nézőtérre, eljutottak addig már azonban az ország legtávolabbi sarkába is. A Podlasban élő Franciszek Karpinski például , akihez a premier után pár nappal szintén eljutott egy ilyen röplapon Bardos diák dala, így ír: "Bogusiawski operája kezdete volt a jövendő forradalomnak. Kipirosította az arcokat. Mindenütt a hamarosan bekövetkező nagy megrázkódtatásról és fordulatról beszéltek, amelyet ez a darab ígért." A Narodowy valóban egyik leghatásosabb fóruma volt e zekben az években a lengyel felvilágosodás nemzeti mozgalmának, pontosan tükrözte annak minden vívmányát és ellentmondását. 1794. április végén kétnapos fegyveres harcban a varsói nép áttörte a főváros köré vont kordont és egyesült 79