Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

szerű lengyel adaptációja alkotta, A harmadik,s a legnépszerűbb csoport a szintén lengyelül énekelt, olasz operák voltak: Sacchini ,

Päisiello, Cimarosa művei. Ezeket szerette legjobban a közönség és a színészek is, bár csak az áriákat énekelték, a recitativokat egyszerűen elmondták. Bogysí~awski személyes ügyének tekintette az olasz opera meghosítását a lengyel színpadon. Szorgalmasan fordította a librettókat és játszotta a buffo-szerepeket. A király azonban nem volt ilyen nagy híve az olasz operák ellengyelesítésének. Ennek valószínűleg nemcsak az volt az oka, hogy az eredeti olasz operák kedvelőire a királynak akkor már nagyobb szüksége volt bel- és külpolitikai tervei megvalósításához, mint Boguslawski bikkfanyelvű középnemesi közönségére. 1785-ben, megunta végül a vitát az igazgatóval, aki hazafibb akart lenni a királynál, közvetlenül a francia Ryxet nevezte ki a Narodowy élére. Az operákat ettől kezdve az olasz társulat adta elő (természetesen eredeti nyelven), a lengyel társulat feladata pedig kizárólag a drámai művek előadása lett. Az új éra kezdetét Zablocki Szarmatá

kjának előadása jelentette, ez az élesen középnemes- és vidék-ellenes darab. A színház új, határozott hangja persze nem tetszett mindenkinek. Kétségtelen azonban, hogy erős és egységes társulatot kovácsolt a vidékről visszahívott(-rendelt) színészekből, s ez döntő jelentőségűnek bizonyult a nagy győzelmekkel és kudarcokkal teli következő évtizedben. Ami a . játékstílust illeti, általában-a francia klasszicizmus szabályai voltak rá jellemzőek, amelyeket a lengyel színészek részben saját franciás arisztokráciájuktól, részben közve-tlenül francia színészektől vettek át. 1778-ban kezdte meg munkáját Varsóban az un. konföderációs szejm négyéves ülésszaka, amely hallatlan társadalmi-kulturális pezsgést idézett elő a fővárosban. A követek eddig csak évente néhány hétig voltak itt, most viszont állandó tartózkodásra rendezkedtek be nagyszámú kíséretükkel együtt. A hangulat kezdetben határozottan királyellenes volt, majd egyre inkább a komoromisszum felé hajlott. Mindez jól árnyalt ideológiai76