Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Az 1773-as országgyűlés, Szaniszló Ágost és a rendek első látványos összecsapása, majd az ország első felosztása új feladatokat jelölt ki a többi közintézményhez hasonlóan a színház számára is. A Szejm 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, az iskolákat államosították. Ezek felügyeletére jött létre az Oktatásügyi Bizottság, amely csakhamar leghatásosabb és legtekintélyesebb intézményévé vált a felvilágosodás eszméi terjesztésének. Még közvetlenebb és még szélesebb rétegekhez szóló propagandára volt azonban szükség. 1774-ben monopolizáltak és állami felügyelet alá vontak minden előadói tevékenységet, igy a színházat is. Szaniszló Ágost 1776-ban francia származású tanácsosára, Francois Ryxre bízta a Narodowy felügyeletét. Előbb a Radzivill-palotában tartották az előadásokat, majd rekordidő alatt a király trónralépése 15. évfordulójára (1779. szeptember 7.) elkészült az új épület a Krasinski téren. A kor legjobb technikai színvonalán kivitelezett színházban 1200 néző fért el. A lengyel társulat mellett továbbra is játszottak benne német színészek (1781-ben például a Hamle

tet adták elő), valamint egy olasz operatársulat. Néhány éven át egy francia társulat is működött az épületben. A lengyel színészeknek nagy konkurrenciával kellett tehát megküzdeniük. Társadalmi megbecsülésük ugyanakkor igen alacsony volt. Feljegyezték, hogy 1784-ben magának a királynak kellett beavatkozni, mert az illetékes plébános megtagadta egy színésznőnek szentelt földbe (egy köztemetőbe) való eltemetését. Az újjászervezett társulat 20 főből állt, amely már biztosítani tudta a korabeli külföldi és hazai művekhez szükséges (1779 és 1794 között 190 új lengyel darab született!) szerepköröket. 1770-ban Wojciech Bogusíawski, egy Poznan mellől származó, lengyelül és németül egyformán jól beszélő, alig húszéves elszegényedett nemesifjú lett az új színház első művész-igazgatója. Nincsen talán lépés, amely oly jól érzékeltetné a király viszonyát a Narodowyhoz, mint ez. Egy fiatal 71