Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Végül annak a reményemnek adok kifejezést, hogy színházunk 70. évfordulója, államunk 40. évfordulója alkalmából vendégül láthatjuk a magyar Nemzeti Színházat e szezon végén, és azt is kívánom a magyar Nemzeti Színháznak, hogy minél előbb megfelelő, szép, modern technikával felszerelt épülettel rendelkezhessen. MALONYAY DEZSŐ Az eddig elhangzottak után azt hiszem, mindenkinek még szilárdabb meggyőződése az, hogy a nemzeti színházak története mindig egy adott ország történetével azonos, és érdekes módon nemcsak az adott ország kö.ztörténeti eseményeivel, hanem ezen belül az adott ország belső gondjaival is. Elhangzott itt rendkívül szemléletesen és jól bizonyított módon, hogy a nemzeti színházakra, vagy még talán pontosabban egy olyan színházra, amely kora társadalmát nemcsak tükrözi, hanem bírálja is, objektiv módon mutatja be, mindig is szükség van. A művészetek - illetve, közelebbről - a színházművészet pedig valóban a maguk sajátos eszközeivel erre kiemelkedő módon alkalmasak. Bármilyen banalitás is vagy közhely, de mégis mindig meg kell vizsgálni a művészeteknek helyes szerepét és jelentőségét eg

y adott vagy a_z adotty társadalomban. Ahol a művészetek nem kapják meg ezt a súlyt és jelentőséget - mint társadalomformáló erő, amelyre az adott politikai kurzusnak mindig ^-szüksége van -, ott én úgy hiszem, hogy ez a politika nem ügyes. A nemzeti színház, meggyőződésem szerint és az itt elhangzottak után most már bizonyítottan, mindig egy ország szintetikus színháza. Következésképp azt hinné az ember, hogy . a vele való törődés, bánásmód, a színház ellátottsága, szerepe és jelentősége ezzel azonos és egyenrangú. Hogyan is állunk most ezzel e pillanatban? Azt hiszem, nagy hibát követnék el, ha leszűkíteném a 43