Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
A kisfiú : Jaj ... most elesett! ... Felkelt ... szalad... tovább . . . Mári a (hangja távolabbról): István! A kisfiú : Megy föl a halomra ... most megállott ... Az aggastyán : Megállott? ... Kicsoda? A kisfi ú: Istók ... erre néz ... nem is mozdul ... folyton erre néz ... Az aggastyán : Vissza fog jönni ... A kisfiú : Istók már majdnem fölért a halomra ... vajon merre megy? ... Nem arra van az országút . . . Milyen fekete felhők, nagyapa ... hogy ereszkednek lefelé . .. már egész a halomra ereszkednek ... már fölért ... most ... most ... (villámlás) Eltűnt, nagyapa ... eltűnt, a felhők között tovaszállt ... Mondtam, hogy a garabonciás diák volt ... mondtam ... (Szélvihar - a tetőn jégeső kopogása hallatszik.) Hallod, nagyapa? ... Jégeső ... Jégesőt hozott a határra. Az aggastyán: És Mária? ... Jön vissza, ugyebár? Hála néked, jó Istenem ... visszakergeti a vihar! A kisfiú : Mária megy föl a dombra ... (kiabálva, ahogy csak bírja) Ne menj! Nem láttad, hogy tüzes szekéren robogott tova a felhőkön át! Magával ragad, elpusztít! ne menj! Mári a (hangja a távolból, elhalóan): 1st ... vá ... án . . . ! Az aggastyán : Már közeledik, ugye? ... nézd csak,, nézd! A kisfiú : Nem látom ... már semmit se látok ... Az aggastyán : Nézd, fiam, nézd ... nem jön-e visszafelé? A kisfiú : Nézek, a szemem fáj belé, úgy nézek ... Az aggastyán : Látod? ... Jön vissza, ugye? 278
