Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

A kisfiú

: Ne menj utána, Mária ... rossz ember volt ... Minket szeress inkább ... Mária

. Bocsássatok meg. Rossz vagyok, vétkezem, de nem tehetek másképp. Három évig őt vártam és eljött ... Még mindig szeret ... Látjátok, hiába is maradnék ... meghalnék, meg kellene halnom ... Nem tudnék élni nélküle. Az aggastyán

: Méssz, méssz, rohansz utána ... kerget a véred, a forró véred - rossz vér! ... Tudod, hová kerget? Tudod? Véged van, ha a fővárosba mész! Mária

: Legalább a közelében halok meg. Az aggastyán

: De ha nem halsz meg? ... Nem érted? ... Ha ... ha ... (A képre néz, pillanatnyi lelki harc után megragadja a lány kezét és a kép elé vezeti.) Látod, látod ezt a képet? ... ő ... ő ... látod, ennek a szent nőnek az emlékét kell meggyaláznom. Ö ... ő is így rohant el - őt is így kergette a vére, és úgy jött vissza rongyosan, gyalázatban és a karján hozott téged. Igen! az emberek kerülték az utcán. Úgy beszéltek róla, hogy az a ... Mária

: Nagyapám, milyen borzasztó beszéd ez! Az aggastyán

: Még ha visszajönnél, szégyenben, gyalázatban, szeretettel ölelnélek akkor is a szívemre ... persze, ha még életben találnál ... De ha vissza se jössz ... ha ott maradsz ... ha megszédít sok csillogó arany ... selyemruhában jársz majd ... hintón jársz ... és ez borzasztóbb lesz a halálnál . . . Mária

: Irtóztató beszéd ez ... nem tudom elviselni ... (Leejti batyuját és a falnál lévő lócára hanyatlik.) A kisfi

ú (tapsol örömében): Itt marad, itt marad, nagyapó. 276