Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

legközelebbi csárdába ... és én ostoba, bárgyú teremtés, én vártalak, mikor már rég elhagytál.. Bolond Istó

k (halkan): Elhagytalak - mert szerettelek ... Mária

: Nem, István, te sohasem szerettél. Bolond Istók

: Szerettelek. Mária

: Ott hagytál, elhagytál ... Szó nélkül ... Egy sor írást, egy szó üzenetet se kaptam tőled!... Hát bántottalak? ... Nem volt tied minden gondolatom? ... Nem voltam mindég egészen a tiéd? . . . Mikor társaságban távol voltál tőlem - ha az arcom elpirult, az arcom pirulása te voltál ... Ha elsápadtam, te voltál az arcom sápadtsága ... A mosolyomban, a könnyeimben, minden mozdulatomban ott voltál . . . Hát nem vetted észre? Nem láttad? Hiszen te jobban látsz, mélyebbre látsz, mint más ember! Azt mondod, szerettél ... és elhagytál - de miért . . . miért? Bolond Istók

: Miért? Miért? Nem akarok hazudni neked, és épp azért oly borzasztó nehéz megfelelni a kérdésednek ... Miért? ... Talán nem mondtam igazat, mikor azt mondtam, hogy azért, mert szerettelek .. hiszen ahhoz, akit szeretünk, minél közelebb akarunk lenni ... Vagy talán azért, mert te szerettél? ... Igen, igen! ... Hiszen, ha ]áttam volna, hogy nem szeretsz, közömbös vagy, talán meg is vetsz, ott maradtam volna, ahol te vagy, követtelek volna, amerre jársz! ... Messziről sugárzott volna feléd az én nagy szerelmem, úgy, hogy észre sem vetted volna soha ... De láttam, hogy szeretsz; szeretsz a tiszta leányiélek hatalmas, végzetes szerelmével ... Mikor ezt megtudtam, mint a villám csapott reám az az érzés, hogy el kell mennem, rohannom kell ... el ... messzire tetőled, hogy soha többé ne láss, soha 264