Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

illúziókat, a hamis tudatot táplálni. 6 Az új színházi műhelyek műsorpolitikája azt mutatta, hogy a színházújítók olyan darabokat választottak, amelyek segítségével saját generációjuk és a magyar társadalom je­lenkori állapotának problémáit láthatóvá tehetik. Ez lehet az oka annak is, hogy bizonyos német szerzők művei feltűnő­en gyakran kerültek színpadra éppen ezekben a színházakban, és a fiatal rendezőgeneráció értelmezésében. Természetesen más nemzetiségű szerzők is alkalmasnak bizonyultak a kata­lizátor szerepének betöltésére, mint ahogyan az egész meg­újulási folyamat egy Csehov-reneszánsszal kezdődött, de a shakespeare-i életművet is feldolgozta saját maga számára a 'fiatal magyar színház ', és kiemelkedő szerep jutott e fo­lyamatban a kortárs középkeleteurópai drámának is. Ezzel párhuzamosan folyt és folyik egyes német szerzők, elsősorban Brecht , Peter Weiss, Ödön von Horváth, Kroetz, Kleist és Büchner felfedezése vagy újrafelfedezése a magyar színházak­ban . Német drámaírók művei a fiatal színházi generáció interpre­tációjában Bertolt Brecht Bár vizsgálódásaink középpontjában most nem Brecht magyaror­szági színházi recepciója áll, mégis érdemes ennek a recep­ciónak néhány alapvető tanulságáról beszélni, mert ezek más, általánosabb folyamatok lényegére is rávilágítanak. Brecht műveit, mint ahogyan a bevezetőben már utalás történt rá, 1955 óta folyamatosan játsszák magyar színpadokon. De Brecht­nek mint drámaírónak a felfedezését nem követte a teoretikus­nak és a gyakorlati színházi szakembernek elfogadása.^ Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy drámáit legtöbb esetben nem a megfelelő stílusban játszották, s ezzel az interpretációt a szerzői intenció ellentétébe fordították. A 60-as években kevés kísérlet történt arra, hogy Brecht elidegenítő, intel­lektuális színpadi játékmódját meghonosítsák Magyarországon. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom