Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

ték.) A történet nagyon egyszerű. A novellákból már jól ismert Szindbád a Kárpátokban járva betér egy fogadóba, ahol a fogadós leányáról kiderül, hogy színésznői ambíciói vannak. Szindbád megígéri Fáninak, hogy Pestre szökteti, s színésznőt csinál belőle. Az éjszakai randevú során azonban kiderül, hogy Szindbád csak szerelmeskedni akar. A leány sikoltására kisiető apja Szindbád után lő. Az egyfelvonásos néhány gyorsan lejátszódó jelenet, néhány pillanatkép a Kárpátokban élők világából. Fáni titkolt álmát két félresiklott karrierű szerzetes tartja ébren, Ferenc páter és az Igazgató. Fáni apja és Stern, Fáni kérője képviselik azt az életfomát, amelyet maguk között normálisnak tartanak. Fáni ez ellen lázadna. Nem szereti, hogy apja a függönyön keresztül figyeli, sajnálja a haját, amit házasságakor le kell vágnia. Szó esik nővéréről, aki már elkerült a háztól. Az ő életében - mint valami tükörben - megláthatjuk Fániét is. Krúdy azt sem tudatja velünk, vajon Fáni tehetséges-e (péntek este lévén, zsidó családnál nem lehet kupiét énekelni). De valójában ez nem is lényeges: a hangsúly a dörzsölt pesti újságíró és az álmodozó^ illúziókat kergető vidéki leány "párharcán" van. A korabeli kritikusok véleménye megoszlott az egyfelvonásos értékelésével kapcsolatban. Néhányan igazán jó véleménynyel voltak róla, de a Budapesti Hírlap "gyengének" nevezte a darabot, a Pesti Hírlap a drámaiság hiányáról panaszkodott, a túlzott novellaszerűséget rótta fel az írónak. Szindbád jól megírt és jellemzett, de nehéz szerepét Antalffy Sándor játszotta - mint egyik kritikusa írta - "kissé nehézkesen", s elszürkítette azzal, hogy túlságosan is "blazírtnak játszotta". A legnagyobb sikere kétségkívül a női főszereplőnek, Nagy Margitnak volt. Mindenki elismerően nyilatkozott róla, csupán a dicséretek fokozatai között voltak különbségek: "Kedves volt a kocsmároslány szerepében." "Bájos és nagyon tehetséges". "Jól beszélő, értelmes, érzelmes színésznő." "Külön érdekessége volt az előadásnak, rendkívül finom tehetség, akinek minden gesztusa beszél és akinek ábrázolásában nem közönséges jellemzőerő tűnt ki." 159