Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
hogy a jelen rombolásban ugyan biztosan halad, az új tekintetében azonban csak tévelyeg. Bárdos első színháza viszont azt bizonyítja, hogy ez a "tévelygés" nem is sikerült olyan nívótlanra. Az Új Színpad Bárdos az európai tanulmányúttal, a német színházakban eltöltött gyakorlattal, kikristályosodott elméleti művel a háta mögött jogosan érezhette azt, hogy ő is alapíthat színházat, rendezhet előadásokat. A papíron már megjelent eszméket színpadon is ki akarta próbálni, hogy megmutassa: a korábbitól eltérő színházat is lehet csinálni. Erre már 1911 tavaszán kísérletet is tett,amikor Feld Irén "színházában", a "Kamarajátékok" keretében megrendezte 2 6 Sven Lange Sámson és Delil a c. szatíráját a Zeneakadémián. A század első évtizede az operett-műfaj virágzásának időszaka. Budapesten hét nagyobb színház működött, s ezek közül négy - a Népopera, a Király Színház, a Magyar Színház, a Budapesti Színház - mutatott be operetteket. Az operett mellett sikeres prózai művek is születtek. Ilyen pl. Bíró Lajos Sárga lilio m c. darabja a Magyar Színházban és Szomory Dezső Györgyike drága gyerme k c. drámája, amelyet a Vígszínházban adtak. S Molnár Ferenc - külföldön is sikerrel játszott - színműveinek egy részét is ekkor írta ( Az ördö g, Lilio m, A testő r, A farka s) . Úgy tűnt, ez a fellendülés továbbra is tart, annak ellenére, hogy ekkor már konkurrenciája is támadt a színháznak a film, a "kinema-sketch" képében. 1912 elején Faludi Gábor, Beöthy László és Feld Zsigmond színházigazgatók felkeresték Boda Dezső budapesti rendőrfőkapitányt, hogy tiltsa be a "kinema-sketch"-et mint nívótlan, művészietlen terméket. A film ugyan ekkor még korántsem olyan veszélyes a színházra, mint ahogyan az illető igazgatók vélték, mindenesetre jó orral előre megérezték, a mozifilm későbbi térhódítását a színházi . előadások kárára. 153
