Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

hordozására különösen predesztináltak és annál teátrálisabbak minél egyértelműbben jelenik meg bennük a lényegük, amelyet definiálnunk kell. 1. Az ünnep a részt vevő .közösség, csoport számára a szükségleteik szociális tisztázásának egyik formája. A közösségnek, mint a közakarat intakt hordozójának önigazolását szolgáló forma, a közakarat fóruma és nyilvánossága. Ezek a közösségi eszme és az önfenntartó megőrzés mozzanatai. 2. A közösség elfogyasztja az ünnep során a megtermelt többlet egy részét, de olyan szellemi energiákat, elképzeléseket, álmokat is cselekvéssé alakít át, melyek megnyilatkozását a társadalom normái a hétköznapok során megakadályoznak, így ebeket társadalmasítja. Ez az anyagi javak fogyasztásának és a szellemi energiák felhasználásának mozzanata. A marxista kutató számára azonnal egyértelmű az anyagi javak felhasználása és fogyasztása az ünnep során, de a nyugati ünnepkutatásokban a kezdet kezdetétől előfordulnak idealista provenienciájú fogalmak a konstruktív elemek megnevezésére, amelyek a szellemi energiák felhasználására (ezek tárgyiasulhatnak például a karneváli beöltözésekben) vonatkoznak. Ez nem hagyható figyelmen kívül, mert ezen fogalmakkal megnevezett tények az ünnep olyan lényeges vonását fejezik ki,amelyek az ünnep egyéni és társadalmi jelentőségét hordozzák. Ilyen fogalmak az újabb irodalomban Wunenburger "transzcendense" ("Numinose") vagy a "szent" ("Heilige") és a Simon által használt "megjelenés pillanata" ("der epiphanische Augenblick").^ Ha az ünnep egyénre gyakorolt hatása csak racionálisan tükröződne vissza, akkor minden további nélkül elutasíthatnánk ezeket az elnevezéseket. Ez a hatás azonban olyan mélyen érzéki, testi tapasztala

t, hogy a szerzők tévesen érzékfölöttiként értelmezik. Az ünnep során a közösség együtt teremti meg a kimagasló csúcspontokat - vagy az egyén közösséghez való aktuális viszonyából jönnek létre - a váratlan nyugalom pillanataként, a táncbeli posahoz hasonlóan.^ Ezek a individuum különleges identitását idézik elő, amely a hétköznapok folyamán nehezen érhető el vagy legalábbis nem \ 131