Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
háznak. A XIX. század második felének nacionalizmusa nem maradt hatás nélkül a Burgtheaterre. Kimutatható, hogy a monarchia nem német területein már a század közepe előtt egyre inkább visszavonulásra kényszerültek a német színházak, s helyükre a megfelelő nemzetiség intézményei léptek - miközben Bécsben egyre erősödött egy néme t hagyományokon alapuló népszínház iránti igény. A monarchia nemzeti színházainak kialakulása során a Bécsben újonnan létrejött népszínházak népies, sőt antiszemita irányba fejlődtek. Maga a Burgtheater is nacionalistább szemléletűvé vált (amit nyilvánvalóan elősegített az 1888-ban átadott új épület és a vele kapcsolatos polgáriasodá s ) . Míg Laube igazgatása idején még a modern és a triviális francia dráma uralkodott a műsorban, 1890 után, Max Burckhard alatt egyre germánabb á vált a színház (Rudolph Lothar 1899-es megfogalmazása szerint). S a helyzet később csak tovább romlott: Max von Miilenkovich , az első világháború végi Burgtheater igazgatója osztrák-németnek vallotta magát, aki "szívén viseli a germánkeresztény szépségideált, az egyetlent, aminek létjogosultsága lehet ebben a házban". Olyannyira az egyetlent, hogy közvetlen környezetében, legközelebbi munkatársai között nem tűrt meg zsidókat (a Kari Lueger védnöksége alatt álló Kaiserjubiläumsstadttheaterben is ez volt a - teljesen hivatalos gyakorlat): így aztán zsidó zeneszerzőket és drámaírókat nem játszott, zsidó munkatársakat nem alkalmazott a színház. Nem hiányozhat a Burgtheater történetéből annak a veszélyes manipulatív szerepnek illusztrálása sem, amit egy nemzeti színház a Hitler-Németországban szükségképpen játszott. Jellegzetes példája ennek egy 1940-es Ferdinand Raimund-ünnepség a Burgtheaterben. Itt Rainer Schlösser birodalmi dramaturg nemcsak a nemzeti szocializmus előfutárának nevezte Raimundot, hanem a politikai döntések kulturális alátámasztásával irányított irodalom- és színháztörténeti interpretációval is megpróbálkozott, amikor a lokális elemeket bagatellizálva Raimundot nagynémet költőnek kiáltotta ki, s ezáltal kimon10
