Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

szik, hogy kell biztositaniok) a közönség számára, amelyek "húzó neveken" alapulnak. A milánói Piccolo Teatro például mintegy tíz évig nem is mutatott be olasz darabot az állandóan játszott Két úr szolgáj

án kívül, s ugyanez a Piccolo Teatro a következő évadot - De Filippo Nagy mági

a c. darabja kivételével - a francia színháznak szenteli (Marivaux, Giraudoux, Duras). Ugyanezt teszi a genovai Teatro Stabile is: üt külföldi drámát mutat be. Ez a színház egyébként két évvel ezelőtt egy egész évadon keresztül Kleistet játszott, előtte pedig Erzsébet-kori drámákat. Ebben a helyzetben egyre kisebb tér marad az olasz darabok számára; hiányzik a kutató szándék - gyakran a kulturáltság is, hogy mit és hol kellene keresni - és csak a fent említett szűk listáról választanak. Lezárva az adatok és a statisztikák felsorolását, megjegyezzük, hogy mindez egyértelműen érvényes a következő évadra is. Az AGIS (Általános Olasz Színházi Szövetség) egyik kiadványában megjelent a '05/86-os évad színházi programja: nyilvánvaló, hogy ez még nem végleges lista, de a mi szempontunkból nagyon sokatmondó. 257 bejelentett produkció közül csak 25 - Pirandellonál korábbi - klasszikus olasz szerző műve: most is Goldoni a favorit (11 rendezésben mutatják be 3 darabját), a 16. századi komédia 7 darabbal szerepel (Machiavelli Clizi

ájának 3 rendezése, két Ruzante, egy Piccolomini - méghozzá latinul - és a Velencei n

ő , névtelen szerzőtől). A 19-20. századi színházi termést- 5 előadás képviseli (Svevo, Scarpetta, Viviani és két Verga), a másik kettő - a teljesség kedvéért - egy névtelen nápolyi szerző Szerelmes Pulcinelláj

a és egy reneszánsz passiójáték. Számolnunk kell egy irodalmon és művészeten kívüli tényezővel is, hogy vázolni tudjuk a helyzetet. Nyugtalanító tényezőről van szó, amit a tanácsi kultúrigazgatás részéről tapasztalható már említett protekcionizmushoz hasonlíthatnánk: ez az érvényben lévő szerzői jogok kérdése. Olaszországban bárkit, aki átírja vagy átdolgozza egy klasszikus szövegét, megillet az átdolgozási jog, ami csak kevéssel alacsonyabb honorárium-értékű, mint a szerzői jog. Ez a tény - mint ki107