Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Varsányi Péter István: Csernovits Péter színházpártoló tevékenysége
Hlrschl Jakab színházában, amit Csernovits Péter vett bérbe, nem ügyelve a város hatóságának ellenvetésére, miszerint "... az itt játszandó színtársulatnak felvétele korántsem egy magánegyén önkényétől, hanem... a városi elöljáróság határozatától fugg"./^/ Mivel törvénysértés nem történt, jobb híján azt eszelték ki a hatóságok /Cseh Eduárd beleegyezésével Helm polgármester/, hogy konkurrenclát állítanak a magyar szinészékkel szemben: meghívják Kari Priese vezette kolozsvári német társulatot, lépjenek fel ez aradi Fehér Kereszt fogadóban. Erre végü l ls Má t okból nem került sor. Priesa direktor fel tudta mérni helyzetének fonák voltát: német társulata nem veraenyezhetett a kiváló tehetségeket felvonultató magyar együtteasel; másrészt Csernovits Péter sem maradt tétlen: saját költségén beszállásoltatta a magyar színészek jórészét a Pehér Kereszt fogadóba, kiszorítva igy onnan a német társulatot. /Megjegyezzük azonban, hogy német színház 1853-tól ismét működött Áradon, Ru/26/ dolf Franz Mann direktorsága alatt.' '/ Szinházpártoláa, a vidéki kör^t megszervezése sem volt éppen ismeretlen ötlet. Csernovits Péter száraára például szolgálhatott az idó'aebb Weaaelényi Miklóa /1750-1809/ kezdeményezése^ aki a korábbi években Erdélyből küldte Magyarországra a védnöksége alatt álló színtársulatot; ajánlólevelekkel és pénzzel biztosította azok nemzeti /27/ éa művészi küldetését.' ' Más és több az volt Csernovits vállalkozásában, hogy mindezt egy összehasonlíthatatlanul nehezebb és tragikusabb időben, az önkényuralom, a megtorlás legveszélyesebb szakaszában tette. Az anyagi áldozatról - amely önmagában sem lenne lebecsülendő - akkor még nem ia beszéltünk. Szabó József társulatának első útja előtt /1850 nyara/ a viszonylag gondtalanabb élet ellenszolgáltatásaként csak annyit kért: "minden erejöket arra összpontosítsák, hogy nemzeti küldetésüknek minél több eredménnyel felelhes senek meg" . 7,28 / Csernovits a magyar reformellenzék tipikus, már annyiszor kipróbált útját járta: kiszoritva a politikai élet teréről, a nemzeti törekvéseket a kultúrában támogatva - politizált. Az eredményt a kortárs igy összegezhette: "Azon lángoló szeretete a honnak, melly a polgári erények legdicsőbbike, keresztül rezgi fiaid minden egyeseit..., a nemzeti szinmüvészet karjaid közt olly szeret/29 / ve, olly lelkesülten pártoltátik, miként sehol e honban". Szabó József meghálálta mecénásuk bőkezűségét: útjuk valósággal ünnep volt a Délvidéken, különösen a mesterségesen kreált Szerb Vejdaság magyar lakossága körében, pontosabban Szabadkán. A példa követése nem is maradt el: e Bács megyei városban a szerb származá78
