Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Fried István: A végzettragédia magyar vége

tat..." 7 ' 3 's bár az Angelo nem sorolható egészen a német végzettra­gédia által megtestesített drámatipusba, néhány elemét átvette, és magvar követőinek többé-kevésbé olyan hiányosságokat rónak fel, mint a végzet tragédiának. Van adatunk arra, hogy a Kazinczy által nagyra tartott Messzinél ará t Schiller "gyöngébb" müvei közé sorolják: s még Vörösmartyt is elmarasztalják azért, mert nem tisztázta a drá­ma alapszándékát /tisztázta* legfeljebb a kidolgozás nem tökéletes/: "Nem kár-e Vörösmarty Vérnászában a szép egyes jeleneteket % képze­teket olly alapképzetnek feláldozni, hol az Író sem tudja végtére mit csináljon hőseivel?.. .»^^ A szinikritikának volt tehát egy vonulata, amely határozottan elitélte a végzettragédiát, sőt, a "franczia dramatical új Ízlésnek /35/ borzasztó túlzott caracterét" is.'^' S a Messzinél aráv al kap­/-ig/ csolatban egy színikritikus August Wilhelm Schlegelt idézte. ' Amit azonban Vörösmarty mindenekelőtt a dráma szövegébe és tenden­ciájába rejtetten jelenített meg, azt követői sokkal nyíltabban tették, tehették. Egyrészt azért, mert Vörösmarty példát adott arra, miképpen lehet vitatkozni a végzettragédiával, miképpen sikerülhet egy, a leginkább S hakespeare-re visszautaló dráma szerkesztése. Másrészt azért, mert a kortárs kritika nem egyezett a közönségizlés­sel, a nem mindig színvonalas eszközzel elért színi hatás helyébe nem az irodalmi-költői értéket, hanem a hihetőbb-hitetőbb cselek­ményvezetést, a tragikum Indokoltságát állították s ezzel az egyko­rú német-osztrák másodvonaltól való elfordulásra biztattak. Más kérdés, hogy sem Tóth Lőrinc, sem Garay János nem tudta be­tölteni azt a szerepet, amelyet vártak tőlük; s bár Vörösmarty nyo­mába igyekeztek lépni, olykor drámairól konvenciók foglyai maradtak, vagy pedig képtelenek voltak következetesen végigvitt drámai cselek­mény és vonalvezetés alkotására. Előbb Tóth Lőrincnek jelent meg 1835-ben Átok címmel "drámai költemény"-e, amely nemcsak mottóját veszi a Vétek súlyá ból, hanem a szerkesztési fogásokat is. Az ős­korban lejátszódó előjáték tartalmazza az iszonyú vétket, az átkot. A több száz év eltelte után tanúi vagyunk az átok megfoganásának. A Szendrel -kastélyt felgyújtó Vidényi leszármazottait az esztendő bizonyos szakában őrület keriti hatalmába. Ám a jóslat beválik: a végső Szendrei-utód élete kockáztatásával menti meg Vidényi életét, s feleségül veheti Vidényi Emmát. A "vad végzet" itt főleg az elő­játékban uralkodik, s a Vétek súlyáb ól való az is, hogy Szendrei Lenka a közelgő boldogság pillanataiben is baljós előérzettél vias­kodik, s ezt a külső világben tomboló vihar kisóri. A szellemjárás­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom