Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Fried István: A végzettragédia magyar vége

ri gyarlóság ós nem kiszámíthatatlan végzet okozza a maga ellen átkot és kárhozatot felidéző szereplő bukását, s ez nagyjában-egé­szében megfelel annak a dramaturgiai nézetnek, amelyet elméleti i­rásában fejtegetett, Nem a fátummal szemben tehetetlen ember Vörösmarty színmüvének tárgya, hanem a hajdan elkövetett bün beépülése ós félig-vállalása miatt elkövetkező bűnhődés. A titkolózás, az elhallgatás, a leg­följebb sejtetés, az előérzetek és megsejtések elhallgat/ tat/ása miatt lesznek bűnösök és bűntelenek együtt az immár fátum könyör­telenségével bekövetkező események áldozatai. Mindenekelőtt a fá­tumnak ez az átértékelődése, ez az emberi tényezőtől való függése különbözteti meg a Vernas z t Az ősanyá tól; s mert a fátum való­jában emberi tényező ós gyarlóság, igy a megoldásként, tragikus kibontakozásként szolgáló ráismerésnek is más lesz értéke és értel­me. A ráismerós még nem bűnhődés, ehhez újabb, ám a régiből szoro­san következő bűnt kell elkövetni. Telegdi leszúrja a vetélytársnak gondolt remetét, akinek árnya, szelleme majd halálba kergeti Teleg­dit. De Vörösmarty itt sem jár a végzettragédia kitaposta ösvénye­ken. Nemcsak azáltal készíti elő az iszonyatos befejezést, hogy Telegdi a lélek képletes éjszakájából valóban éjszakába jut, mint amely kedélyének, állapotának, tetteinek megfelelő napszaka. Mag­osak azáltal sem, hogy szinte az utolsó pillanatig vergődik hit ós kétely között, a remete vajon az igazat mondta-e, vagy szavai bosszújából fakadtak. Hanem mindenekelőtt azzal, hogy a törvény vé­dőjéből, a koronás király harcosából a teljes tagadásig, minden ér­ték és értelem, minden vigasztalás ós fény tagadásáig jut. Akinek a halálnál nagyobb kin, ha tovább ól. Akiben nemcsak átvitt értelem­ben lobog egy /a/ pokol. Aki megérti ás felfogja: Gyász nincs a földön, s nincs több kárhozat, Mint melynek súlya fekszik mellemen. Tévednénk azonban, ha ezt hinnők, hogy a Vérnász kizárólag Telegdi drámája. Valamennyi szereplőé - ha pontosan akarunk fogal­mazni. Hiszen nincs olyan szereplő, aki valamiféle apróbb-nagyobb mulasztást ne követne el. Lenke nem fogad szót a remetének, szinte kíváncsisága dobja az események középpontjába. A remete kevéssé meggyőző érvekkel indokolja távolléteit, érthetetlen elkéséseit; akárcsak Telegdi hü szolgája, Gerő, aki adandó alkalomkor elhall­gatja, amit mondania kellene, hogy a tragikus kibontakozást meggá­tolja. Kolta bűne ifjonti hevessége, meggondolatlansága, majd meg­rettenése; Lenke másik nevelője, gondozója, Dóra szintén habozik, 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom