Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Fried István: A végzettragédia magyar vége

a Vétek súlyá

t'

22 . Nem idézzük tovább e régebbi kutatás hatásábanbefogadásban gondolkodó módszerét, és bár néhány filológiai adattal bővült tudásunk, hogy végiglapoztuk az idevonatkozó szakirodalmat, elemzésünkben máshonnan indulunk ki, s a továbbiakban félretesszük a régebbi szakirodalom megállapításait. Nem vitatjuk: Vörösmarty jól ismerte a közeli múlt és s kortárs drámairodalmat, tehát Müllnert, Houiraldot ós Grillparzert. Olvasta a görög tragédiairókat, ám mindenekelőtt Shakespeare-t. Folytathatjuk a sort avval, hogy a spanyol dráma éppen nem volt előtte ismeretlen, s van adatunk arra is, hogy Schlegel dramaturgiai felfogása is eljutott hozzá. Tény, hogy a nemrég működni kezdett Akadémia pályázatára sietve küldi be a Vérnász cimü tragédiát, amely valószínűleg 1833 elején már elkészült, s nemcsak a pályázatot nyeri meg, /23/ hanem majd közönségsikert is arat .A Széplakr

a utal viasza a dráma vezórmotivuma: az időaebb férfi oktalan féltékenysége ifjú feleségével szemben /S az öregedő férfi - ifjú nő lehetséges érzelmi konfliktusa lesz majd a Marót bán tárgya is, később pedig a szerelmi lira egyik fő témája/. Ám miként a Széplak

ban, úgy itt sem eleve elrendelt a szereplők sorsa, nem rég kijelölt körben mozognak, a vak végzet helyett a tragik

umna

k minősített vétség mozgatja ez eseményeket, ti. a féltékenység. Más kérdés,,hogy Vörösmarty drámájának szereplői, mindenekelőtt a főszereplő Telegdi miképpen éli meg sorsát. Határozottan kell elválasztanunk a azerző álláspontját, amely a cselekményvezetésben érzékelhető, a szereplőkétől, amely viszont monológokben kap nyelvi megformálást. A Vérnász már csak azért is figyelemre méltó, mert kicsengése Vörösmarty un. válságkorszakának, a Zalán futása célkitűzésében megfogalmazott és testet öltött eposzi teljességre törekvésével szemben a világ meghaaadtságát, látszat ós valóság "dualizmusát", a fenyegetettséget, a megingott biztonságérzetet fejezi ki. Ilyen módon ekár a végzettragédiák közé volna sorolható, ha nem éppen a végzettragédia módszerével, eszközeivel, szerkesztésével és világképével vitatkozna. Ezt bizonyítandó, előlegezzünk annyit, hogy a végzettragédia jellegzetes elemei azért jutnak hangsúlyos szerephez a Vérnászb

an. hogy új "kontextus"-ba kerülve, relativizálódjanak, átértékelődjenek, dramaturgiailag lényegileg más funkcióhoz jussanak. Mielőtt magára, a drámára térnénk rá, idézzük Vörösmartynak idevonatkozó elméleti megállapításait! Ennek a dramaturgiai felfogásnak egyik pillére a régiek és a "maiak" fátumórtelmezésének szembesítése. A régiek színmüveiben a drámai személyek "titkos, kikerül-