Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
"öröklődés" törvénye,' ' Kisfaludynál éppen ennek ellentétéről van azé. Ugyanakkor Kisfaludy valójában nem tudta eldönteni, hogy Stibomak vagy Rajnáidnak drámáját irja-e meg, helyezze az előtérbe, az Ármány és szerelemh ez hasonló cselekményt formáljon drámává - vagy pedig engedjen a végzetdrámai igényeknek. így Gomboshoz hasonlóan, bár magasabb színvonalon, többféle drámatipust /szintén az érzékenyjáték a végzettragédia mellett/ igyekezett egységes színművé formálni - részleteiben sikerülten, egészében sikerületlenül. Itt kell megjegyeznünk, hogy a magyar irodalom fejlődése nem kedvezett a lényegében anacionális, sokkal inkább az individuum választási lehetőségeivel, szabad akaratának problémájával foglalkozó végzettragédiának, amelyben - mint Irtuk - nem kaphatott helyet a nemzeti kérdés, a nemzeti történelem okozta konfliktus-lehetőség; amelyben sem az egyén és a közösség összeütközése, sem e történelmi egyéniségnek a világgal szembefeszülő akarata nem lehetett tragikumforrás. A végzettragédia lényegét fel lehet fogni a "szeku/17/ larizált ősbün" drámai megjelenésének,' " az egyén sorslehetőségei végzetes b eha tárolt s ág-4 tragédiájának, de semmiképpen sem lehet beilleszteni egy nem irodalmi és csak bizonyos megszoritottságokkal "drámai" feladatokkal felruházott szinház vagy dramaturgiai program keretébe. S bár ama véleményünket fenntartjuk, hogy legsikerültebb végzetdrámáinkat Vörösmarty alkotta - kiseposzok formájában, véleményünk egyben jelzése annak: nem a werneri vagy az alacsonyabb szintű és tónusú houwaldi variáció magyar megfelelőjét irta meg a Szépiák költője, sem pedig nem lépett Grillparzer nyomába, hanem a végzetnek másféle felfogásával szolgált: Gombos drámairól célkitűzéséből a gyarló ember vagy a túlságba Vitt erény problematikáját gondolta tovább. S még valami: számára a történelem olyan háttér, amely előtt a történelembe a szokásjog által kitaszitott hősök cselekednek, a sötét színekkel festett történelem kérlelhetetlen logikájának megfelelően. A Széplak Ugodja há^a becsületét véli megvédeni a vélt hűtlenség megtorlásával, A két szomszédvár Tihamérja pedig az uralkodó által is szentesitett vérbosszú megkeseredett végrehajtója. A történelmi háttér nem eposzi, inkább tagadása a Zalán futásá ban kifejezett történelmi illúziónak, szó sincs immár "régi dlcsőség"ről, romlatlen ősökről. S bár csupán néhány vonással fölvázolva, anarchiaztikus állapotok jelzik a biztonság megingását, amely aztán pontosan tükröződik az egyéni /magánéleti/ biztonság megingásában. Annyi bizonyos, hogy Vörösmarty "külön" útja a magyar irodalom-
