Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

f egészében kiterjedő miinemi -, műfaji-, színházesztétikái problémákra. Erre a célra azokét a - kritikai és általános - közvéleményt ls megmozgató produkciókat választottuk ki, melyek reprezentálhatják az adott fajtájú adeptáoiók csoportját, s azon belül a legjellemzőbb megoldási módokat. Klasszikus nagyregény színpadon V Klasszikus nagyregények dramatizálása - mint emiitettük - a 70-es évek közepéig a szinrevitt adaptáoiők között a leggyakrlbb volt, de - bár kisebb aúllyal - egéazen napjainkig jelen van, a valószínűleg sohasem fog eltűnni a színházak repertoárjából. Most két mű - egy magyar és egy világirodalmi - adaptációjával foglalkozunk részié teaebben. Móricz Zsigmondi Uri muri és Gogol i Holt lelkek c. regényének drame tizáláaaival. Mőriczot egéae életében vonzotta, foglalkoztatta a szinház, és sok regényét, elbeszélését maga dramatizálta. Ezek bemutatásának sikere vagy kudarca a mindékor! közhangulaton, közönség-igényen és Ízlésen, a színjátszás! szokásokon és hagyományokon is múlott; sz azonben bizonyos, hogy ezek a drámai változatok esztétikai értékben, irodalmi súlytikban nem vehetik fel a versenyt epikus eredetijükkel, a ahogy az Író egyik monográfusa, Nagy Péter is megjegyzi, a drámák elhanyagolható jelentőségűek az életmű egésze szempontjából.^^ Az Uri muri ez 1957-1982. közötti periódusban az egyik leggyakrabban játázott Móricz-szinmü. A regény 1927-ben jelent meg először folytatásokban 8 Pesti Naplóban, s ugyanebben az évben elkészült a dráma-változat is, melyet 1928-ban már bemutatott a Vígszínház. Ez a bemutató Móricz számára némileg fájdalmas lehetett, nemcsak a mérsékelt siker miatt, hanem mert olyan változtatásokra kény szerűi t, melyek idegenek voltak mind a regénytől, mind az eredeti drámaváltozattól. Többek között happy-endes befejezést kívánt tőle Jób Dániel, 8 Vígszínház akkori igazgatója. Móricz érezte a befejezés hamisságát, s halála előtt, 1942-ben megírta a véglegea változatot, mely viaszatér a regény tragikus befejezéséhez. Színházaink azóta ezt a variánst játsszák, vagy -, legújabban - magához a regényhez nyúlnak viasza a színpadra állításkor. Sokan felfigyeltek arra, hogy mennyi drámaiság rejlik a regényben, a színmű viszont - nagyrészt éppen a dramaturgiai megoldások miatt sokat veazitett ebből a drámaiságból, súlytalanabbá vált. Móricz i86