Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között

lehetővé teszi, hogy a jellemeket teljességükben ábrázolja a mü, fölfedve külön-külön mindegyikük sorsát /ezekben a sorsokban fölfedezhetünk társadalmi konfliktusokat láttató egyéni tragédiákat, de ettől még nem drámai jellemek/* Ez az ábrázolás nem engedi az alakok drámai logika szerinti elhelyezését, s igy a dráma ls megőrizte az epikai jellemábrázolást. A színpadi műben ia megmaradt az epizodikus szerkesztés, a jellemeknek portréláncban megvalósuló életképszerü bemutatása. Ezen kivül nem történt időbeli sűrítés sem, a drámaváltozat nem sűrített, tömöritett cselekményü, hanem az Írónő átemelt a regényből egy rövidebb időszakaszt. A drámaváltozatban - szemben a regénnyel - az alakok és viszonyaik nem a társadalmi szükségszerűségek hordozói és beteljesítői, hanem illusztrációi. S emiatt a dramatizált mű ls elbeszélés maradt, nem váltotta fel a dráma absztraktabb, "modellező" intenzív világa* Az alakok egymás mellé sorakoztatott tragédiái nem zárt dráma-világot alkotnak, hanem inkább novellák láncolatát. /Jellemzően ebbe a "szinpadra-jelenetező", epizodikus szerkezetű adaptácló-típusba tartoznak pl. Fejes Endret Rozsdatemető és Mocorgó oimü epikus előzményü drámái, melyek ősbemutatója a Thália Színházban volt 1963ban, ill. 1966-ban./ Ugyanakkor a regény eztenzivitásával időben is túlmutat önmagán, a jövőbe folyik; a színpadi változat viszont erre kevésbé képes a drámai erővonalok kirajzolódásának hiánya miatt. Áttérve a regény harmadik jellemzőjére, azt mondhatjuk, hogy az érezhető személyes irói jelenlét létrehozta a mű-egész egységét, homogenitását, mig a dokumentatív jelleg, a tényfeltáró irói módszer e személyességből általános érvényre emelte a regényvilágot, megteremtette hitelességét* A színpadi változat elvesztette ezt a két egymást kiegyenlítő dimenziót, s ezzel együtt a regény sajátos művészi minőségét ls* Igy a ragyogó eredeti műből nem lett dráma, hanem egy epikus szerepdarab* Mert kétségtelen hogy ez a fajta széles spektrumú jellemábrázolás kiváló színészi alakitásokre nyújtott lehetőséget* A Madách Szinház előadását emlékezetessé tette a különleges személyiségű Rlokl Mária figurája Sulyok Mária alakításában; a a Gacsáry Emma, majd Jablonczey Lenke eltérő egyéniségét megformáló Almási Éva* Szintén remekelt Márkus László Jablonczay Kálmán szerepében és Sohütz Ha mint a fanyar Gizella. De a kiemelkedő teljesítmények a nagyszámú szereplőgárda /mintegy ötven színész/ homogén összjátékában teljesedtek ki. A sokszólamú, novellisztikus szerkezetet Lengyel György rendező szigorú egységbe foglalta, s teljes biztonsággal komponálta 97