Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
Csurka önpusztító, tetszelgóen tudatos hőseinek, hiszen pontosan felmóri, hogy "a világ legjovlálisabb nagyhatalmával", a kontraszelekcióval van dolga* Az integrálódás negativa át irta meg Páakándi a Diákbolonditóban. Nagy kár, hogy elnehezítette, sokszálúvá, ezért nem elég célirányossá tette a történet példázatoa magvának kibontását, mi lehet a sorsa az integrálódni nem hajlandóknak, illetve milyen módszerekkel védik meg az iskola tanárai fölényüket a szabadabb légkör ellenében* Célirányos rendezés - ez a debreceni előadáson nem sikerült - segíthet a túlírtságon, s a paternelizmus elleni reflektálatlan lázadás hiábavalóságát kiemelve, stilizáltságában groteszk kritikává teheti a drámát* Az Eredeti hely sz ín , a kontraszelekción, egymás hibáinak, bűneinek szemhunyó elfogadásán, a saját rossz lelkiismeretünk elhallgattatásán alapuló közmegegyezés komédiája is. Csurka következő darabjában a Nagytakarítás ban. Dékány Lajos utódja, Lovass, a "defenzív vezetés" elméletével saját bűneit, korrupt ságát, "bulijait", csalásait levezető, a lelepleződést győzelembe forditő hős, szintén egyfajta életberendező stratégia megvalósítója. A Hongkongi paróka által ábrázolt problémákon mérhető leginkább a hatvanas évek esetlegességet sugalló kritikájának tévessége. Kiderül ugyanis az akkori vígjátékok könnyed mozdulattal elsöpört erkölcsi halottjáról, hogy él, virul, elfoglelt, karriert befutott emberként, szeretővel, dunaparti villával felszerelve vivja a felszínen maradás harcát. Alakoskodással, az okvetetlenkedő fiatal mérnökök lehengerlésével, fúrással, majd az ellenfelek Időleges kiegyezésével, telpnyalással. A rendezés által igen jól kihasználható formai ötlet e két munkás szerepeltetése, akik szerencsére nem túlbeszélve, nem tolakodó didaktikussággal biztosítják a reflektáltságott a hatalmi harc "rókatörvényeinek" szembesítését a társadalom által hirdetett értékekkel, s leleplezik a stabilizáció kétes alapját* "... a mai fejlődéssel a munkásság elégedetlen ugyan, de semmiképpen nem kockáztatná ezt a fejlődést, mert mégis érzi saját felemelkedését. Viszont a fiatel értelmiség, a még nem "beérkezett" értelmiség fölháborodott, de nincs f oruraa."/ 53 * 7 A látványos igazságosztó leleplezés nem is az ifjú értelmiség, hanem a sértett szerető szájából hangzik el, igy hát elmarad az optimizmus hirdetése a darab végéről* Természetesen a társadalmi méretű szemhunyás, az el nem intézett számlákkal velő együttélés is tisztázásra, feltárásra szorul66