Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
net e téren kétféle kísérletről számolhatunk be. Egyrészt s Bulvár próbálkozott meg e kérdés tárgyalásával, mikor a főszereplő Író és a darabját színre hozó színigazgató kapcsolatát ott ragadja meg, hogy az igazgató verte agyon az ötvenes években az Író apját. Az amúgy is mellékszálként tengődő gondolat - mely itt-ott megdöbbentően Ízléstelenül van poentlrozva - szavalatként adja elő a múlt rendezetlenségének nyomasztó légkörét* "Bakonyit A mi alapmagatartásunk e honban, úgy csinálni, mintha! Érted! Mintha mindent elintéztünk volna egymással. Mintha mindennel szembenéztünk volna* Mintha kifizettük volna a számlát* Mintha* •• mintha, ••• mintha.•• Hogy te valamikor az apámat vallattad? Na és! Ha egyszer színigazgató lett belőled, akitől függ, hogy bemutatják a darabomat.•• mit számit ez a kis apróság! Apám a föld alett, mi pedig itt bratyizunk. Egészségedre !" A másik kísérlet a "fiatal drámairőnemzedéké", akik a félmúlt éa a jelen erővonalainak tisztázatlanságában próbálnak rendet teremteni. Verebes István Üzenet cimü darabja például az önmegnyugtatáat választja témájául. A hivatali zsargonból, szóvirágokból gyúrt frázia-zuhatagban megjelenő, szivén lőtt hírnök közlit "Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje". A négy "önagyonülésező" először nem tud mit kezdeni a jelentéstartalommal, majd laasan beindulnak a védekező mechanizmusok, a szöveget megőrlik, s megtalálják az elhárító módazertt a hírnököt le lehet tagadni. Kossuth Lajos csak üzenjen még egyszer. "... és ha még egyszer azt üzeni, akkor mindnyájunknak meg kell teremteni a helyileg kiaknázható lehetőségeket! Akkor már holtbiztos! Akkor mi megtárgyaljuk, és..." A társadalom ilyen jellegű önhazugaágai, melyekkel cselekvésképtelenségét pelástolja, párosul e drámákban egy újfajta társadalmi elkötelezettséggel! értelmiségiek morális kérdései, beostelen igazgatók bírálata helyett ez a generáció a hátrányos helyzetűek felé fordul. A Segítség , a Csoda, a Mari , a Mesebeli János . Spiró Kalmárbéláj a. Czakó Gangj a, egyaránt a társadalom pereméről beszélnek. A brigád, a legkisebb termelő egység az a hely, ahol ezek a figurák érintkeznek e társadalommal, az irányító konvenciórendszerrel. A társadalomkritika eszközévé válik a brigádok álnyüzsgésének, felülről sugallt önkéntes mozgalmainak, gondolattalan, érzéketlen segíteniekaráaának leleplezése. Mivel ez egész társadalmi fejlődés áttekinthetetlen, a figyelem nemesek hogy az egyes ember sorsára irányul, hanem a társadalomábrázolás ls a kis egységeken keresztül történik.
