Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években

színpadon a kimondott szavak jelentését azok a szavak adják, amelyek helyett kimondatnak, Huber és Ivanov között nem nehéz kimutatni a rokonságot. Zsámbéki és Székely rendezői stílusa között sem, noha ez a kapcsolat korántsem külsőséges, elsősorban a játékmód kialakításában, a ritmusé pitkezésben, az elemzés alaposságában nyilvánul meg. Székely színházé talán szenvedélyesebb, érzelmekkel telitettebb. Kedveli s fortisszimókat, a robbanó akciókat, és a csendes, "ejtett" részletekben is nyomatékosítja a szövegmondást. A társalgási színjátszás lazasága sohasem szűrődik be rendezéseibe, s ez komoly eredmény, amikor színházaink zömében azt tapasztaljuk, hogy a legsúlyosabb müvek előadásában ls mindjobban eluralkodik ez a stílusnak kikiáltott felületesség

. Egyébként is minden a "helyén van" Székely rendezésében. De munkája sokkal több a mesterség diadalánál. Mert az előadásnak - vizuális kifejezéssel élve - erős aurája van. Hozzájárul ehhez természetesen Székely Lászlónak a naturalista berendezettségen túllendülő, sötéttónusú színpadképe, a szűrt fények artisztikuma, amelyben a szolnoki Boldogtalanok szereplői, e kíméletlen szánandók, szinte sorstragédiai sodrásDe kerülnek. Az egész szinpadi összhatás szorongató rekviem érzetét kelti, Pieta-fájdalma aggodalmat az emberi lélekért, méltóságért. Talán nem szorul további bizonyításra, hogy ezek a produkciók minden tekintetben megváltoztatták a magyar szinház korábbi arculatát; hogy sokkalta élesebb, határozottabb vonásokkal gazdagították, immár valóban felhasználva-birtokbavóve a szinházkultúra kifejezőeszközeinek javát. S kidolgozták a maguk használatára azt a rendezői és színészi technikát, amely a beleélés és a kívülállás dialektikus viszonyára épül. Ennek a munkafolyamatnak /mert alighanem ez a legpontosabb kifejezés/, 1981-ben megszületett a szintetizáló, mondhatni összefoglaló eredménye - Ács János rendezésében a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása

. Peter Weiss-tŐl. Mielőtt azonban ennek az előadásnak á korszakos jelentőségét méltatnánk, némi kitérővel utalnunk kell a hetvenes évek második felében bekövetkezett, igencsak lényeges helyzetváltozásokra. 1978ban a Kaposvár-Szolnok-Kecskemót háromszög vezetői és vezető színészei Pestre kerülnek. Zsámbéki és Székely a Hemzeti Szinház müvé-