Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években
hető volna például, hogy az állami * támogatás mértéke valamiképp függvénye legyen a pénztári forgalomnak. Ez alighanem arra ösztönözné a színházakat, hogy jegykészletüknek nagyobb részét vonják el az üzemi szervezéstől; és ezt meg ls tehetnék, ha a dotáció ily módon nem egyszerűen a jegyet, hanem egy kitüntetett előadási, avagy szervezési formát támogatna. És a szervezői apparátus módszereinek visszafogása, a szervezői jutalékok bizonyos részének megtakarítása is csökkentené a kockázatot./ Azt viszont, hogy a közönség spontán érdeklődését kevésbé lehetne kiszámítani, mint a mechanikus jegyelosztás várható eredményeit, nos, azt mi tagadás, vállalni kellene. Feltéve, hogy a szin ház nem akarja tótlenül szemlélni nézőtábora elöregedését, leszűkülését; feltéve, hogy nem elégszik meg azzal, ha produkcióit ildo mos státuszszimbélűmként "fogyasztják". A hetvenes évek második felében az új hullám még néhány évig - pontosabban: 1978-ig - töretlen. Mi több: egyre inkább, egyre meggyőzőbben bizonyltja erejét. Körülbelül 76-tól újabbak csatlakoznak a "csapathoz"; ekkor indul hivatásosként az eladdig amatőr Paál István, s ekkor kezd dolgozni önállóan színházban Gazdag Gyula, a filmrendező, ekkor végzi el tanulmányait Szikora János, Csiszár Imre, Valló Péter és Ács János. Megszületik Szolnokon Székely Athéni Timon ja és Boldogtalanokj a. Kaposvárott Zsámbékitől az Ivanov, Gazdag Gyula rendezésében az Oszlopos Simeon . Ács bemutatja Gombrowicz Esküvő jét. Szikora Pécsett debütál az Óriáacsecaemővel, Paál a Caliguláv al, majd az Übü-vel arat sikert, s Ruszt még megrendezi Shakespeare Pericles ét, mielőtt eljön Kecskemétről. Ezek az előadások már egy európai szinházkultúrára vallanak. Értékeiket általánosságban, leiró, konkrét elemzés nélkül aligha érzékelhetjük; próbáljuk hát megidézni néhány jelentős produkció szinpad- és világképét. Gazdag Gyula Kaposvárott megváltoztatja Sarkadi Oszlopos Si meon énak befejezését. Az eredetiben Zsuzsi "az asztalon heverő tőrrel" kétszer mellbeszúrja Jánost, aki még ól, mikor a mentőorvos megérkezik, és erejéből futja egy végső nagymonológ töredékeire. Azután elszállítják. S lehet, hogy életben marad. Nem, a rendezőnek igaza van: ez a befejezés nem illik Sarkadi drámájához. Gazdag pontosan végigelemezte Kis János gondolatrendszerét és rá
