Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években
életben, nem javítja a színészek közérzetét, hisz ők amúgyis, mindig is kiszolgáltatottnak tekintik magukat. A múlt mulasztásai most bumeráng módjára ütnek vissza. S még valamit világosan kell látni. A nemrégiben Pestre plántált vidéki eredményeknek semmi közük az avantgarde-hoz, másképpen szólva a világszínház stiláris élvonalának legújabb törekvéseihez. Szigorúan színházesztétikái alapról tekintve előadásaikra, azok eszköztára majdhogynem azonos az előttük járó korosztályokéval, csakhogy ezek a negyven felé közeledő "fiatalok" mivesen, a valóaág kihívására érzékenyen, társadalmi őszinteséggel igyekeznek azt alkalmazni. S ettől a minőségi realizmustól az esztétikai reatauráoió veszélye nélkül aligha lehet visszalépni. Ml többt ezt a már öregedő fiatalságot, s kivált az utánuk jövőket, hiba volna arra kárhoztatni, hogy ők legyenek a mindenkori sereghajtők, akik legfeljebb csak az esedékes felzárkózást segíthetik elő. A magyar szinház kultúra egyik rákfenéje volt már a század első felében ia, hogy újdonságnak sohasem számíthattak a saját próbálkozások és eredmények, mert legjobb esetben is a világszínvonallal való, megkésett lépéstartással voltunk elfoglalva. S amikorra hazai Irodalommal kellett és lehetett volna modem azinházat csinálni, akkor erre a feladatra szinház és közönsége Ízlésben egyaránt készületlen volt. A nagy erőfeszítéssel homogenizált, egységes magyar szinházi struktúra lényegében ma sem tesz mást, mint megkísérli tatarozni a konvencionális színházat. Ami kétségkívül nagyon fontos feladat. A konvencionális színháznak komoly missziója lehet, valóban betöltheti közművelődési szerepét, ós természetes, hogy csak jól, és még jobban szabad művelni. De ha a fiatalokról beszélünk, akkor végülis kimondhatjuk! nekik arra van szükségük, hogy csakugyan fiatalok lehessenek. Hogy ne kelljen provinciálissá merevedniök puszta önvédelemből. Hogy próbálkozhassanak és megbukhassanak. Olyan közszellemre és struktúrára van szükség, amely nem kényszeríti kéteshirü oppozícióba mindazokat, akik másként képzelik el a szinhámat, mint az előttük járók. X
