Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

nem utolsósorban a hosszabb próbaidőnek tulajdonítják. Háy Gyula Isten, császár paraszt

ja kiemelkedő esemény, a kritika az előadást korábban elképzelhetetlen csúcsnak tekinti /rendező: Kőmives Nagy Lajos, a főbb azerepekben: Imrédi Géza, Senkálazky Endre, Angi Béla, Perényi Klára, László Gerő/; az 1948/49-es évadból hozzá társítható a Jegor Bulicsov és a többiek /Szentimrei rendezésében, Imrédi Gézével, Dórián Ilonával, Róthely Ödönnel/ a III. Richard /Senkálszkyval a címszerepben/; 1950 februárjából egy másik Gorkij előadás, a Vaasza Zseleznova

. Poór Lili utolsó nagy alakításával /rendező: Jordáky Lajoa/ vagy szJLntén az 1949/50-ea évadból Ivanov Páncélvonata /ebben is Poór Lili játszott, Imrédi Gézával, Méliusz József rendezésében/. A korabeli kritikák s napjainkban született visszapillantások egyaránt szóvá teszik viszont, hogy a kollektiv rendezés elvének félreértése miatt hiányzik a legtöbb előadásból az egység, a ritmus, s határozottan érződik az erőa rendező egyéniség, a megfelelő művészi vezetés hiánya. A színészi tehetség, illetve az irói szöveg ereje igy is átüt egy-egy előadásban az általános szürkeségen /1950/51-es játékrendben üde színfolt volt Halász Géza és Dórián Ilona Rómeója és Júliája, s ugyanok játszották a Noszty fiú esete Tóth Marival főszerepeit a következő évadban; Flóra Jenő élete nagy játékát nyújtotta Cyranóként, Rostand darabjában 1954-ben/, a kolozsvári magyar színjátszás azonban ezekben az években mélyen saját hagyományai és a társulatot alkotó színészek tehetsége mögött marad. Tanulságos azonban e periódusból kiemelni egy kolozsvári bemutatót - egyrészt a korjellemzés végett, másrészt a romániai magyar szinház hetvenes évekbeli korszerű művészi eseményeire gondolva. 1951. január 5-én került szinre a sétatéri színpadon Sütő András és Hajdú Zoltán közösen irt kollektivizálási darabja, az ötvenes évek legnagyobb hivatalos elismerést kapó, de ugyanekkor közönségsikert is 8retó vígjátéka /egyetlen évadban 67-szer játszották!/. Mai szemmel olvasva, ez a mű a neo-proletkult tipikus terméke, a mezőgazdaság területén példázza az osztályharc éleződésének sztálini elméletét; kulákmesterkedés /háttérben a volt földbirtokoa bujtogatáaával/ akadályozza a mezőgezdaság szövetkezetesítését, ám jön egy Davidovtipusú pozitív munkáshőa, és meggyőzi, az élenjáró parasztok segítségével, az ingadozó középgazdákat; természetesen feltűnik a darabban a szerelem is, segítve a boldog kibontakozást, a néző jó közérzetének megteremtését. Maga Sütő 1951 februárjában igy tekint viszsza a mü megszületésére /

Honnan indult el a mezítlábas menyasszony