Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
a szinpadra/ : "Meg kell említsem, hogy a Mezítlábas menyasszony mostenl formájának kialakításában, sok súlyos hiba kigyomlálásában nagy segítségünkre volt egyrészt az Állami Magyar Szinház - Marosi és Száva elvtárs révén -, másrészt pedig Gaál Gábor elvtárs ós nem utolsósorban a Müvészetügyi Bizottság, Bukarestben." Az akkori színházigazgató, Marosi Péter szerint "A Mezitlábaa menyasszony előkészítésénél az együttes elsősorban a rossz népszinmü^maradványok ellen küzdött." Márton Jánoa, Dórián Ilona és az együttes játéka a kollektiv emlékezet szerint mégis igazi sikernek számított, a realista vigjátékstilusért folytatott tudatos küzdelem itt velahogy élettel telítődött. A Mezítlábas menyasszony beleillett a Sztanyiszlavszkijt törvényerőre emelő szinházi koncepcióba, amelyet ugyancsak Marosi egy másik 1951-es Utunk-cikkben / Színházaink és Sztanyiszlavszkij/ igy értelmezett: "Sztsnyiszlavszkij müve fegyver mindenféle kozmopolita szinészi vagy rendezői megnyilvánulás és mindenféle proletkultos szinházi kisérlet ellen." Igaz, okfejtése további részében a sztanyiszlavszkij1 szinházelméletnek és gyakorlatnak három dolgot köszön: a XIX. századi orosz reelisták előtérbe kerülését, a magyar és román klasszikusok rehabilitását /szemben "az utolsó évtizedek operettre spekuláló, vidéki polgári színházával" s a nagy színészi tapasztalatok megbecsülését /Poór Lilit említi név szerint/ - e háromból pedig jószerivel egyik sem érvényes a Mezítlábas menyasszonyr a, mégis a polgári-operettes szemlélettel nyilván szembe lehetett állítani a Sütő-Hajdu-féle játékot. /A proletkultot valószínűleg skkor nem érezték benne./ Jellemző viszont - és már nem e darab és előadás, hanem a korszek egésze, fél és balsikerei tekintetében, ahogy Sztanyiszlavszkijt fegyvernek látja a szinházi ember más vonatkozásban is: Marosi szerint ugyanis Sztanyiszlavszkij "Leleplezte a diktátor-rendezőt s a szinészek hazug rutinját ós gőgös individualizmusát." A "diktátor-rendezők" és egyáltalán az egyéniségek érvényesülésének ideje - legalábbis a kolozsvári magyar színjátszásban - jó egy, másfél évtized múlva jön el... 2. A Székely Színház nagyrealizmusa /Marosvásárhely/ A jelentős előzmények után 1946 márciusától állandósuló marosvásárhelyi magyar szinpad viszont épp ebben az időazakban szerencsésnek tudhatja magát: az erdélyi színészet néhány kiemelkedő egyénisége találkozik itt a negyvenéé évek második felében, s ha nem la 18
