Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

provincia kulturális vonatkozásban, s amikor a két város és vidéke állandó szinházhoz jutott, akkor sem egyformán igyekezett befolyásolni elvárásaival a fiatal intézményt. Szatmár és a Partium polgárosultabb jellege s az utóbbi két évtizedben jelentős tudatalakitó tényezővé vált tévézés /a magyar televízió adásainak vétele/ nyilvánvalóan másképpen hat szinházvezetésre és szinészre, mint egy székelyföldi kisváros tradicionálisabb világa, a közönség számottevő hányadát adó székely falusi lakosság népi hagyományőrzése. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Szinház ugyanis már alapításától, sajátos földrajzi helyzeténél fogva, "tájoló népszinház"; ós bár nem egyedül kell vállalnia a tájolást, mai igazgatójának, Sylvester Lajosnak a szavai fedik a valóságot: "ránk szabatott leginkább, hogy Déryné vándorló gyermekei legyünk". A Kolozsvárt 1946 és 1948 között működött Dolgozók Színháza magyar tagozatának Szentgyörgyre települése és önállósulása idején, 1948 nyarán még nevében viselte azt a hivatását /Sepsiszentgyörgyi Állami Népszinház/, de 1949 márciusától is csupán a megnevezése változott, s az állami magyar szinházak sorában sokáig külön szint képviselt.BoborAnl

or Igazgatása alette színházat, mint nevelő és szórekoztató műfajt igyekeztek meghonosítani, olyan székely falvakban is, ahol villany sem volt; a színvonal lényegesen nem változott a következő évtizedben, Kováts Dezső szinész-igazgató idején sem, noha egy-egy kiemelkedő, művészi értékű előadás már született. Az első 1957-ben, amikor Heijermans Remény cimü darabjával /Völgyes! András rendezésében/ a fistal színészek országos versenyén második dijat nyertek. A játékrend "koncepciója" mondhatni 1968-ig nem változik, művészi célirányosságot, társadalompolitikai átgondoltságot, erkölcsi elkötelezettséget ekkor még nem mutet; divatos vígjátékok, felkapott honi és külföldi szerzők időszerűnek vélt drámái, operettek és kétes társszerzőségü feldolgozások vegyesen szerepelnek benne, s az összképen nem változtat egy-egy Shakespeare-, Molière-, Móricz Zsigmond-, Caragiale- vagy Tennessee Williams-mü sem. Az 1968-as esztendőben bemutatott darabok pontosan jelzik, hogy merről és milyen irányba indul el a se

pais

zentgyörgyi Állami Magyar Szinház - igényesebb művészi vezetéssel /Dukász Anna, majd 1974-től Sylvester Lajos igazgatása alatt, Veress Dániel irodalmi titkár közreműködésével/ - a megújulás felé. A Parancsra tettem

. Saul Levitt hatásos politikei színmüve lehetőséget ad a már itt játszó Zsoldos Árpádnak és néhány szinésztársának /köztük a Kolozsvárra még át nem szerződött Biró Leventének/ a nagy indulatok kifejezésére. Az Imádok 36