Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
helyükön kivül, az egész Dél-Szlovákiát - Nagy me gyértől Nagykaposig felölelő térségben, 400-500 kilométeres körzetben, hetven játékhelyen, estéről estére változó összetételű és igényű nézőközönség előtt, estéről estére változő játéktéri viszonyok között, különbözőképpen felszerelt színháztermekben. Ez a tény jó ideig leküzdhetetlennek tűnő akedályok, megoldhatatlannak látszó feladatok elé állította a szinház valamennyi dolgozóját, A szükségből erényt kovácsolni - ezzel jellemezhetnénk leginkább a területi szinház három évtizedes törekvéseit. Ez az igény - ez az egyedüli kiút? fogalmazódott meg Dr, Krivosik Istvánnak, e területi szinház egyik volt igazgatójának a szinház adottságaival szembenéző 1977-es nyilatkozatában ia: "..-fokozatosan fel kellene számolnunk minden rossz értelemben vett kőszínházi konvenciót. Ez utóbbinak lényeges sajátossága az állandó jelleg, a korlátlannak tűnő játéktér, a jó műszaki lehetőségek, e törzsközönség ós egyebek,,. Ilyen lehetőségekkel, országjárásaink során, mi csupán elvétve telálkozunk. Nálunk a színpad fölszerelése, méretei, a terem akusztikája, sőt, még a kultúrház állapota is estéről estére változik. Az ilyen körülmények szinte törvényszerűen sajátos kifejezési eszközöket és az igényesség tekintetében kisebb-nagyobb kompromisszumokat követelnek. Rendezőink, díszlettervezőink és színészeink fontos feladata lesz a jövőben egy olyan színpadi játékstílus kikísérletezése ós kiérlelése, amely már a próbák során számításba veszi az imént fölsorolt heterogén körülményeket. Sőt! Erényt képes kovácsolni a hiányosságokból!" Az igazgató szavsi egyszerre tanúskodnak a szinház addigi profilkereső kísérleteinek kudarcáról ós egy sajátos játékstílus "kikísérletezésének ós kiérlelésének" sürgetéséről. A Magyar Területi Szinház eddigi történetének sarkalatos pontjait a szinészképzéssel és a megfelelő képességű szakemberek biztositásável, továbbá sajátos arcélének kialakitásával, valamint - ezzel összefüggésben - a dramaturgiai és a müsorpolltika terén kimutatható jellegzetességeivel kaposolatos kérdések képezik. Az alábbiakban ezeket a kérdéseket igyekszünk körüljárni. Szilvássy József egyik szinikritikájában, a hetvenes évek közepén e következőket volt kénytelen papírra vetni jónéhány csehszlovákiai magyar "játszó személy" felkészültségéről, képességeiről szólva: "Ugy tűnik, hogy e Magyer Területi Szinház mindkét részlegének színészei között vannak olyanok, akik megjelenítő eszközeikben, gesztusaikban - szakmai felkészültségükben? rendszeres önművelésben? kissé elmaradtak napjaink intellektualizálódó színmüveinek követel98
